Eredetileg úgy volt, hogy ma dolgozom, de aztán a fasznak se volt kedve bemenni. Ellenben a Barátnőmmel, akinek kötelező. C'est la vie... Folyt.

Mióta világ a világ és facebook a facebook, divat lett hozzászólásokban picsogni...indokolatlanul is. Folyt.

Napos reggel, mínusz 12 fok, meleg és puha ágy, egyedüllét, egy jó KV, egy jó zene. Mi kellene még?  Folyt.

... de ez jó. "Ravaszabb játékos csak úgy leszel, ha ravaszabb ellenféllel játszol" (A sakk alapjai, 1883.) Folyt.

- Miért iszol Technikus Úr?- Néha Folyt.

Az utóbbi napokban ráeszméltem néhány dologra, ami borzasztóan elszomorított... Folyt.

Lehet, hogy egy picit még korai, de hitelezzétek meg nekem  a maradék 2-3 hetet. Folyt.

Ahogy már tavaly megírtam, így idén sem marad el a depressziós ősz. Sőt, idén kétszer akkorát üt, mint általában szokott. Folyt.

- Miki valami gyrosos kaját enne. - Mondta nekem Bródi a telefonba szombat este, 8 óra körül. És mivel a városunk összes gyroszosával van valami problémánk, nem volt kérdés, fel kellett mennünk a Fővárosba és keresni valami gyorskajáldát a körúton.  Folyt.

Az elmúlt 3 hétben nem nagyon írtam olyan eseményt, ami ez idő alatt történt velem, noha azért történtek dolgok. Folyt.

A sztori ott kezdődött, hogy István bejelentette, hogy június 7.-ei vasárnapra reggel 9-re legyünk készen jóllakott ovisok módjára és álljunk készenlétben, hátitáskával, esőkabáttal, TAJ kártyával és személyivel, mert jön értünk és meglepetés kirándulás lesz az egész napos program. Folyt.

Először nem akartam írni erről az eseményről, de olyan jól összefonódott egy másik témával - amiről eredetileg írni akartam - hogy úgy gondoltam végül leírom.  Folyt.

A facebook ma dobott fel egy 6 évvel ezelőtti emléket, ahol is az alábbi sorokat osztottam meg az idővonalamon: - Terveket mindenki készít, aki nem, az a kudarcot tervezi meg.- A tervezés a jövő befolyásolására tett kísérlet.- A terv egy határidős álom. /Részlet a menedzsment jegyzetből/  

Bassza meg, reggel annyira elkapott az ihlet. Kibaszott jó mondatokat fogalmaztam meg magamban, amiket persze lusta voltam leírni vagy egy diktafonba belepofázni, mert siettem munkába. Mindezek tovaszálltak és egy rémunalmas bejegyzés következik, amit most hullafáradtan sajtolok ki magamból. Folyt.

Tudtam, hogy ez lesz... Folyt.

Mielőtt belekezdenék a hétvége eseményeinek a boncolgatásába, előtte szeretném kifejteni az álláspontomat ezzel az egész járványos-vírusos-karanténos cuccal. Folyt.

Mindig is szerettem seftelni. Nem tudom, hogy ez amolyan velem született zsidó vér vagy az évek folyamán alakult ki, de az biztos, hogy már általános iskolában ment az adok-veszek. Folyt.

Erről anno nem írtam a blogomon, de most így, közel 8 év távlatából megpróbálom összeszedni az emlékeimet. Folyt.

Nem tudok elmenni a sztori mellett szó nélkül, akármennyire is clickbait-nek tűnik a bejegyzésem... A múlthéten keringett egy videó egy ausztrál kisfiúról, akit olyannyira szétszekáltak az osztálytársai, hogy az öngyilkosság gondolatával játszott. Cikk Folyt.

Véleményem szerintem nem jó, ha másnap a bejelentkezés után egyből ráírunk az adott személyre (2020: MSN bejelentkezés…Mit tud erről a Z generáció??) hogy: „húúú, de jól éreztem magam veled és remélem, hogy találkozunk még!” Folyt.