Erről anno nem írtam a blogomon, de most így, közel 8 év távlatából megpróbálom összeszedni az emlékeimet.

Folyt.

Az egész gólyatáborban töltött időszakot nem szeretném leírni, mert akkor baromi hosszú és unalmas bejegyzés lenne. Úgy gondolom, hogy az első napot épp elég lesz leírni, hiszen ahogy a cím is sejteti, a lényeg ott történt.

Na, de egy kis előzmény:

2012 nyarán a felsőoktatási eredmények kihirdetése előtt egy órával leültem a gépem elé egy üveg - névnapomra kapott - egri bikavérrel, hogy némi mámorodott hangulatban értesüljek az eredményekről.

332 ponttal 80%-ig biztos voltam benne, hogy nyert ügyem van államin, így nem stresszeltem túl a dolgot, de azért persze bennem volt, hogy mi van ha mégsem?

Majd este 8 óra, vagy már a tököm se tudja mikor hirdették ki pontosan. 315.

Vigyorogtam mint a tejbetök, aztán húzóra leküldtem még azt a pár kortyot ami az üveg alján volt.

Anyám nyitott be a szobámba:

- Na??
- Felvettek... löktem oda részegen, vigyorogva

Nem sokkal később jött is az sms, ami megerősítette a felvételemet a fősulira.

Pár héttel később jöttek a sulis borítékok, 4 vagy 5, mind különböző cuccok, amik a jelentkezéshez szükségesek. Az egyik azonban a gólyatáboros jelentkezési lap volt. Számomra nem is volt kérdéses, hogy megyek vagy sem. Teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a bulit nem hagyhatom ki.

Valamelyik hiperaktív (akkor még) jövendőbeli csoporttársam kreált egy facebook csoportot (amire már nem emlékszem, hogy honnan kukázott össze engem és a többieket), ahol az egyik Srác jelezte a gólyatáborba vezető útvonalát - ami pont érintette a lakóvárosomat - így keresve útitársakat. Több se kellett, én jeleztem neki, hogy vele tartanék, mert baromira nem volt kedvem vonatozni. 

Az utazás a szokásos ismerkedős dumákkal telt, ki, honnan, miért, stb. Normális srácnak tűnt (egészen az államvizsgáig jó kapcsolatban voltunk) így történt az, hogy rendszeres utasa voltam az elkövetkezendő 3 évben, Pesttől a kollégiumig, illetve a kollégiumtól Pestig.

A kollégiumba érkezve regisztráció következett, ahol is beosztottak a "banán sárgák" csapatába, de sajnos a Druszámat (aki lehozott) egy másik csoportba osztották, így egyedül maradtam. Nem kell engem olyan elveszett gyereknek tartani, némi alkohol elfogyasztása után elkezdtem spanolni a csapattársaimmal, akik között - mint kiderült - több csoporttársam is volt. 

A délután első programja egy közös beszélgetés volt, ahol mindenki elmesélte, honnan jött, melyik karra és melyik szakra vették fel, stb.

Aztán kreálni kellett egy csapatzászlót, amit én a magam részéről a lányokra hagytam, így a macifröccsömet szürcsölgetve a hátsósorból lestem, ahogy a festékkel kenik össze a feladatra kapott fehér vásznat, a kezüket és egyéb testrészüket. A ruhájukról nem is beszélve.

Aztán valahogy beszélgetésbe keveredtem egy csajjal (a történet további részében csak Diának fogom hívni). Igazából ő mutatott érdeklődést felém, engem annyira nem érdekelt. Dia egy kedves, aranyos lány volt, borzasztóan szép szemekkel és arccal, bár az utóbbin látszódott a molett testalkatának eredménye. Nem volt az esetem, de mivel jó beszélgetőpartner volt, nem koccoltam. Azt csak később. He-he :D 

A zászló pingálása után költeni kellett egy csapatindulót, ahol a tehetségem megvillantását ismételten mellőztem. 

Amikor ezekkel elkészültek a csapatok, prezentálták(tuk) a többieknek a zászlót illetve elszavalták(tuk) az indulót, kezdődhetett a verseny. Feladatok voltak, ahol pontokat kellett gyűjteni és az a csapat aki a legtöbb pontot szerezte (vagy a legtöbb ruhát dobta le magáról!!), az nyerte a 4. nap végén lévő eredményhirdetést. 

Kezdetben ilyen marhaságok zajlottak még a koli területén, mint a tejszínhabos lufi borotválás, meg a faszomtudja, ilyen babazsúros faszságok. Kurvára untam.

Aztán kezdett az este izgalmasabbá válni, amikor is elkezdődött a csillagtúra. 

A csillagtúra keretén belül a különböző csapatok, különböző állomásokon álltak meg (a kollégium körüli elhagyatott területeken), ahol különböző feladatokat kellett elvégezni, pontokért. 

Plusz pontot jelentett, ha valaki alkohollal kínálta meg az adott állomás HÖK-ös kapitányait és persze plusz pontot, ha valaki teljesen levetkőzött. (repkedtek a bugyik, melltartók, mondanom se kell...) 

Még az indulás előtt Dia lépett oda hozzám és kért fel, hogy legyek a párja. Kibaszott bamba fejet vághattam, mert nem értetem a dolgot. Persze, értettem, hogy szegény csaj nyomult és szeretett volna tőlem valamit, de én annyira nem, de azért mondtam, hogy persze. Mi ez? Óvoda, hogy párban sétáljunk mint a kirándulásokon? 

Aztán észrevettem, hogy Gyula (az egyik csapattársam) viszont oda meg vissza volt a csajért, így magukra is hagytam őket. Ha jól emlékszem később össze is jöttek, de lehet hogy csak addig, amíg kard élre nem hányta a csajt. Már nem emlékszem pontosan.

Na, de térjünk vissza a csillagtúrára:

Igazából csak azokra a feladatokra emlékszem, amikben én vettem részt, ez szám szerint egy.

Egy alkohol felismerős próbatételen vettem részt, ahol a fogyatékos HÖK-sök 4 féle italt kevertek össze és annak alkotóelemeit kellett felismerni úgy, hogy az egyik csapattársam testéről kellett felnyalni, miközben ő egy 20 éves lekotlott, pápaszemes mercédesz gépháztetején ült.

Így történt, hogy Dóri (egy cuki, aranyos, helyes kiscsaj) mellkasára öntött piát kellett felnyalnom a hasáról (a némber... nem vállalta be, hogy leveszi a melltartóját, pedig bitang jó teste volt) misszionárius pózban. A négyből három alkotóelemet tudtam felsorolni, így nem kaptuk meg a max pontot, annak ellenére sem, hogy egy szál boxeralsóban teljesítettem a feladatot. Pucér fasszal azért meredek lett volna... 

Aztán az egyik következő állomáson észrevettem, hogy a HÖK-ösöknél felügyelet nélkül maradt 3 doboz sör, amíg ők a feladatot magyarázták a többieknek. A Technikus úr kieszelte, hogy onnan szépen megfúj egy dobozzal. Nem azért, mert a szerencsétlennek nem telik rá, hanem mert terve volt vele. 

A következő állomáson, rögtön az elején vesztegetésként beajánlottam egy bontatlan dobozos sört, a plusz pont reményében, amit meg is kaptunk. Amúgy az egészről senkinek nem szóltam egy szót sem, ez az én kis magánakcióm volt.

Még meg sem érkeztünk a következő állomáshoz, amikor is egy HÖK-ös picsa elkezdett kiabálni az egész csapattal, hogy álljunk meg, mert valaki az egyik állomásról ellopott egy doboz sört és azzal vesztegetett a rá következőn. Tajtékzott a ribanc, hogy azonnal álljon elő az illető. A csapat csak kamillázott, de tudták, hogy én voltam aki vesztegetett, csak a sör eredetét nem ismerték, amíg ez a némber fel nem világosította a csapatot.

Nem játszottam a megbújós kis nyuszit, így hát elő léptem:

- Én voltam! - mondtam érthetően és határozottan. 

Aztán elkezdte az ostoba monológját, hogy ez micsoda bűn, meg az a sör különben is ki volt számolva a büdzséjükből, meg most azonnal haza is küldhetnénk, blablabla és hogy azonnal adjam oda a Pass-omat.

Nos, kéremszépen a Pass jelképezte a gólyatáborban való részvételedet. Ez egy laminált kártya volt a neveddel, csapatoddal. Ennek a nyakadban kellett lógnia éjjel-nappal. Nélküle te ott senki nem voltál és azt akkor ott elvették tőlem, azzal a kijelentéssel, hogy "holnap reggel visszakapod". Ja, és nem érdekel honnan, de most azonnal hozzál helyette egy másik sört. Majd a csaj lelépett.

Na, gondoltam magamban, hogy most jól megutáltattam magam a csapattársaimmal, de nem ez történt. Jöttek oda hozzám és gratuláltak, hogy mekkora ötlet volt. Kár, hogy a HÖK-ösök ennyire nem értékelték ezt a sakk lépésemet. 

Az egyik gratuláló felajánlotta, hogy a szobájának hűtőjében van sör, nyugodtan menjek fel, vegyek ki egyet és adjam vissza ezeknek az idiótáknak. 

Így is volt, rohantam mint egy maratoni futó, mert nem akartam lemaradni a többi állomásról. 

Másnap reggel megkerestem azt a picsát, akinek a nyakában lógott a sajátja és az én Pass-om. Mondtam neki, hogy jöttem a Passomért, amit flegmán visszadobott, meg hogy ilyen többet ne forduljon elő. Majdnem leköptem... 

Az eset után két évvel tudtam meg, hogy az egyik gólyaapám (a csapatunk egyik HÖK-ös vezetője) ezt a csajt még aznap este elküldte a büdös retkes faszba, hogy hogy képzelte elvenni a Pass-omat az Ő megbeszélése nélkül. Az ominózus eset idején Ő nem volt jelen.

Igazából a mesélnivalóm itt ki is fújt. 

Talán meglehetne említeni, azt az egy perces jelenetet, amikor arra ébredtem, hogy a szobatársamat egy kertis picsa faggatja, hogy:

- Neked vérfaszod van vagy húsfaszod van? 

A kérdést kb. 3x tette fel, de nem kapott rá választ.

Ekkor jött át az én szobámba, ahol az ágyon feküdtem egy atlétában, ahol a tarkóm alatt a jobb tenyerem volt. A csaj (aki láthatóan nem volt szomjas) leguggolt mellém és az előbb elhangzott kérdés feltétele helyett a mutatóujját végighúzta a hónaljamon. Mikor látta, hogy nem vagyok csikis, megismételte a műveletet, amire én csak annyit mondtam, hogy kicsit lentebb és középen. Erre elhagyta a szobámat...

Vagy azt a jelenetet, amikor az egyik állomáson (ez nem a csillagtúrás, de ahhoz hasonló vetélkedő keretein belül, ami már egy másik napon, a városban zajlott) az volt a feladat, hogy egy önkéntes a fejére húz egy kotont, úgy hogy a karimája az orra és a szája között legyen, így feltudja fújni azt.

Plusz pontot ért, ha valaki a zsebéből vagy pénztárcájából előhúzott kotonnal hajtottuk végre a feladatot és nem a HÖK-sökét kellet felhasználni erre a nemes és kurvaértelmes feladatra. 

A pénztárcámban pont volt egy - már évekkel korábban lejárt - masculan gumi, illetve csak lett volna, mert baszottul nem találtam meg. Kurva nagy égés volt az egész csapatom előtt, amikor előálltam azzal, hogy na majd én adok nektek és nagy meglepetésemre nem találtam azt. Máig rejtély számomra, hogy hova tűnt, pedig 100%-osan biztos voltam benne, hogy van nálam gumi.

Ezekről az évek óta lejárt masculan gumikról majd egyszer írok egy sztorit, mielőtt teljesen megköveznétek érte. De asszem erről már mintha írtam volna... Na de se baj, majd egy másik sztori kapcsán elmesélem...