A sztori ott kezdődött, hogy István bejelentette, hogy június 7.-ei vasárnapra reggel 9-re legyünk készen jóllakott ovisok módjára és álljunk készenlétben, hátitáskával, esőkabáttal, TAJ kártyával és személyivel, mert jön értünk és meglepetés kirándulás lesz az egész napos program.
Folyt.
Eredetileg nem terveztem írni erről a hétvégéről, de olyan faszán felgyűltek az 1 perces jelenetek, hogy úgy gondoltam, hogy összeolvasztom egy bejegyzésbe.
Folyt.
Olaszországban azért szeretek síelni, mert nagyon-nagyon ritkán találkozunk össze magyarokkal.
Hogy ez miért jó vagy miért nem jó, inkább nem mennék bele, mindennek meg van az előnye és hátránya, maradjunk annyiban, hogy én ennek örülök, éppen elég magyarral találkozok én itthon nap mint…
Ahogyan a Teslás bejegyzés végén említettem, a múlthéten kellemes 5 napot voltam síelni a Dolomitokban.
Nem akarok nagy sztorit írni a nyaralásomról, mert a statisztika azt mutatja, hogy jóval kisebb az olvasottsága egy olyan sztorimnak, ahol töviről hegyire leírom az eseményeket.
Megpróbálom…
A táncparketten táncoltunk, amikor is BB egy sráccal kezdett beszélgetni. Látszólag ismerték egymást, mert nagyon úgy jött le BB arcáról, annak ellenére, hogy a bágyasztó zenétől nem halottam semmit. Odajött hozzám, bemutatkoztam, majd ő is és hozzátette:
- ...amikor utoljára találkoztunk…
Szóról szóra ezt írta nekem Bródi csütörtök este 19:40-kor.
Nagy szervezést nem igényelt. Részemről rendben volt a dolog, Bródi még beszervezte az öccsét és annak volt osztálytársát BB-t, így pénteken délután 7-kor már úton voltunk a magyar tenger felé.
Na, de egy picit ugorjunk vissza az időben.
Zene
Azt a rongybatekert kurva életbe, de elhanyagoltam mostanában ezt a sivatagi látogatottsággal megáldott blogot. Na, nézzük mókuskáim, hogy mik történtek az elmúlt közel egy hónapban a szaros kis életemben.