Az elmúlt 3 hétben nem nagyon írtam olyan eseményt, ami ez idő alatt történt velem, noha azért történtek dolgok.

Folyt.

Kezdem a múlthétvégével, de csak pár mondatban. 

Júli 17.-én pénteken - több mint fél év kihagyás után ismét - elmentünk az Atlantis kaszinóba, Bródival és a Barátnőmmel. Megmondom őszintén picit már hiányzott az a közeg.

Bródi hamar ki is vette a maga 20 ezer Forintját, kiszállt, neki elég is volt. Én a magam részéről óvatosan építgettem a zsetontornyaimat, bár igaz ami igaz, nem volt két perc, hogy eljussak +16 ezerre -20 ezerről. 

Már nem is emlékszem, hogy én kértem meg Bródit vagy Ő ajánlotta fel, hogy hozzon nekem egy whiskykólát, de rövid időn belül már a kezemben volt a longdrink. Mivel a vacsi kimaradt és valami vékony ebéd volt a hasamban, így a pia szinte azonnal beütött. 

"Jól van!" - mondom - "Én játszani jöttem!!"

6 ezret a feketére, 5-5 ezret 1-1 utcára.

Zéró!

Röhögtem. Elkezdtem szakadni a röhögéstől, hogy mekkora egy bamba fasz vagyok, mert egyrészről megint ittam a rulettasztalnál, másrészről megint megszegtem a saját stratégiámat. Meg is érdemeltem!

Persze a feketén lévő 6 ezerből 3 ezer lett, amit rátettem a következő körben a pirosra és persze fekete lett. 

"Tűnjünk a gecibe, baszd meg!" mondtam a többieknek röhögve.

Mindazonáltal nem érheti szó a ház elejét, hiszen ugyanannyi pénzzel jöttem ki, mint amennyivel beléptem a bűnbarlangba. Még szerencse, hogy józanul a visszanyert 20 db zsetont egyből odaadtam a Barátnőmnek és megígértettem vele, hogy ne adja oda, bárhogy könyörgök neki. Onnantól már csak a plusszal játszottam. 

Aztán jött a szombat este, amikor is egy budapesti hamburgerezés volt lebeszélve Barátnőmmel, Bródival és az Öccsével. Épp az autópályára hajtottunk fel, amikor beugrott egy ötlet, amivel izgalmasabbá tudnám tenni a hamburgerezést. 

Írtam egy üzenetet Szépszeműnek, hogy fél óra múlva itt és itt leszünk, jöjjön el. 

Már régóta basztatja a fantáziánkat Szépszeművel, hogy egyszer betoppanna oda, ahol én épp vagyok a Barátnőmmel és/vagy a Barátaimmal. Természetesen nem ismerik egymást, a dologról is csak én egyedül tudtam. 

Szeretünk, vagyis illetve szeretnénk játszani a tűzzel. Persze semmi extra nem lett volna jelenesetben, csak annyi lett volna a történet, hogy mi a Barátaimmal esszük a hambit a placcon, erre Szépszemű is belépett volna a barátnőjével vagy az éppen aktuális Tinderes kalandjával, összenézünk, mosolygunk és ennyi. Szóval semmi kontakt nem lett volna a jelenetben. 

De persze Szépszemű nem jött el, bár mondjuk megállt bennem a szar, amikor beléptünk a kajáldába, mert a pultnál egy olyan csaj állt, aki ugyanúgy nézett ki hátulról, mint Szépszemű. Szőke, rövid haj, hátul barnára festve, felcopfozva, de nem Ő volt.

Aztán a kajálás közben Miki mondta, hogy mivel Ő kimaradt a tegnapi kaszinózásból, így ma neki lenne kedve. Nekem is volt. Nem hagyott nyugodni, hogy előző este a nyereményem egy baszott nagy nulla volt. Bródinak is volt kedve, de ugyanakkor félt, hogy a tegnapi 20-asát elveszíti, de végül a hambik után átsétáltunk a Sofitel hotelbe.

Nem geciztem. 5 db 10 ezrest basztam le rulettasztalra, majd a szokásos stratégiámmal, 5x nagyobb alaptétekkel kezdtem el játszani. 5 perc után már meg is volt a plusz 20, mentem is váltottam vissza a műanyagkorongokat papírdarabokra, amiken halott celebek képei vannak.

Hétköznapok!

Augusztus 1.-től kezdek hivatalosan Budaörsön, de addig még a jelenlegi cégem égisze alatt építem Budaörsön annak a nagy projektnek a gépeit. Egész jól halad, szerintem a nyár végére el is fog készülni. 

Szóval a hét mindennapján Budaörsön dolgoztam, így remek alkalom nyílt, hogy a szervezetemet hozzászoktassam a 4:40-es keléshez. Ki tudtam tapasztalni, hogy mikor kell elindulnom itthonról, hogy Pesten ne keveredjek dugóba. 45 perc alatt be tudok érni. Nem is rossz. Sajnos a hazavezető útról ezt nem mondhatom el... Ez ilyen...

Most hétvége!

Bródi mutatta fel a "Menjünk le a Balatonra!" kártyáját, mivel ritka hétvégék egyike, hogy üres volt a nyaralójuk. Szar időt mondtak, de ez nem vette el a kedvünket. 

Pénteken délután fél 5-kor indultunk el itthonról, szakadó esőben, Bródi, Miki, én, Barátnőm és István. 

Indulás előtt nem sokkal Faterom két üveg rozéval lépett elő a spejzból, amivel szponzorálta a hétvégénket! Nagyon meglepett és persze nagyon örültem neki!

Aztán az indulás után nem sokkal az egyik üveg rozét Istvánnal ki is végeztük a hátsóülésen. Mivel mindenki kajás volt, így az Annahegyi pihenőnél beugortunk a mekibe kajálni. 

Nagyon szimpatikus volt az étteremben dolgozó szőke hajú kiszolgáló csaj, aki annak ellenére, hogy péntek délután volt, 100%-on pörgött és kedves volt!!

Az utunkat folytatva, a tököm tudja mikorra értünk le, mert a második üveg bor is elfogyott útközben. Aztán a faszom tudja miért, de ahogy megérkeztünk whiskykólát kezdtem el tölteni és inni. Abból is megittunk vagy 2-3 pohárral és innentől már szakad a kép...

Szakad megint....Hogy a jó kurva isten bassza meg. Mi a faszomért iszok állandóan össze minden szart??

Lementünk a partra, ettünk a Barátnőmmel 1-1 hekket, de csak gyöngyöt szórtam a disznók elé, mert semmivel se lettem jobban.

Aztán betértünk egy játékterembe, de ne olyat képzelj el, mint amilyet a bejegyzésem elején írtam. Csocsó, biliárdasztal, léghoki, boxgép, meg mindenféle 30 éve NDK-ból kiszuperált szimulátorokat képzeljetek el.

Aztán észrevettük, hogy a léghokinál két fiatal lány játszik. Több se kellett, a győztes azonnal ki lett hívva. Mondjuk a Barátnőmmel az oldalamon aligha én voltam az, aki rástartolt volna bármelyikre is, ami mondjuk oldalkocsi nélkül is necces lett volna, annyi pia után.

Aztán úgy alakult a dolog, hogy István és Miki kezdte el fűzögetni a két csajt. A játékok után a játékterem emeleti részénél kialakított kocsma, pub, italozó, faszomtudjaminekhívják, résznél ültünk le 1-1 asztalhoz, amik egymástól kb. 5 méterre lehettek.

Az egyik asztalnál én, a Barátnőm és Bródi voltunk, a másik asztalnál István, Miki, Berni és Dorina. Nem nagyon zavartuk, hagytuk kibontakozni Őket. Két csapattá váltunk, de nem volt ebből semmi gond. 

Annyi maradt meg ebből az asztalos jelenetből, hogy köztem és Bródi között, egy nagyon mély üzleti beszélgetés zajlott, amiket itt nem szeretnék részletezni. Fölösleges is lenne.

Miután hazaértünk még vagy 1 órát beszélgettünk mindenféle faszságról, aztán Mikiék is megérkeztek. Kérdeztük, hogy mi volt? Mondták, hogy alakul a dolog, holnap lesz folytatása. A két csaj, holnap mennek át Badacsonyba, lehet, hogy ők is csatlakoznak majd hozzájuk. 

Aztán másnap reggel 8 körül keltem fel, iszonyatos fejfájásra és persze arra, hogy az eső kopog az ablakon. Nem ment senki sehová. Miért is ment volna? Kibaszottul esett az eső, de valamiért nem izgatott a dolog. 

Dél körül elmentünk ebédelni, egy kicsi séta a parton, majd vissza a nyaralóba, csendespihenő.

Délután 6 óra körül kelhettünk és azt vettük észre, hogy süt a nap és az este folyamára az előrejelzés már nem jósolt több csapadékot. Király!

Mielőtt elindultunk volna vacsorázni, gyorsan kivégeztünk 2 üveg rozét. Így megy ez....

Én a 24 centis Songoku pizzámhoz - érthetetlen okból - egy korsó sört rendeltem. Hiába a 24 centis pizza és a Barátnőm pizzájából megmaradt 2 szelet, nem józanított, nem tompított. Megint szakadni kezdett a kép....

Vasárnap délelőtt még egy órácskára el is vonultam a többiektől egy csendes, besötétített szobába, hogy egy "meditálás" keretein belül visszaemlékezzek az előző estére. Nem volt egyszerű, olyan 90%-ban meg van minden, bár a maradék 10% az azért necces, mert lehet, hogy akkor nekem sallang, számomra érdektelen mondatok voltak, másoknak lehet mégis nagyot ütött, de erről később. 

Szóval a pizzázás után visszatértünk a játékterem feletti krimóba, ahol a tegnapi csajok voltak és hamar egy pohár sört találtam a kezemben. Itt mondtam a többieknek, hogy kell egy pici szellőztetés, mert nem akarok balhét. Na meg azt a szájbabaszott Neowise üstököst se sikerült még megnéznem, így lementem a partra, hátha látni fogom, de persze kurvafelhős volt az ég, így lófaszt se láttam belőle. Na nem baj, majd 6800 év múlva.

Aztán ahogy állok a parton, hallom hogy hullámzik a magyar tenger, bámulom a sötét túlpartot, ahonnan válaszként a közvilágítás fénye köszön vissza. Elmerengtem...

Igazából semmi extra, Szerda Úr jutott eszembe és az Ő Gyula sztori című könyve. Meg az, hogy a vendéglátásban mennyire megváltoztatta a nézeteimet. Nem megyek bele. 

Barátnőm jött oda hozzám, hogy van egy ötlete, kövessem.

A parttól nem messze egy játszótérre kísért, ahol egy tojás alakú, faépítmény állt.

"Most végre kipipálhatók egy tételt a bakancslistámról" - mondta, majd felmásztunk az építmény belsejébe.

A félórája kezemben szorongatott pohár sört felraktam egy gerendára, az övek oldódtak, nacik letolva és már ment is hátulról az aktus, amit az egyik okostelefon zseblámpája világított meg szolidan, hogy még is csak legyen egy kis vizuális emlék. 

Éreztem, hogy nem kéne telecuccolni, így amikor már éreztem, hogy elmegyek, kirántottam, elfordultam jobbra és a faház belső falára vertem ki. Vagy legalábbis azt gondoltam.

Miután megtöröltem a farkamat, felöltöztünk, majd a zseblámpával csekkoltam, hogy hol csattant a gempa. Hát a falig ugyan nem spricceltem el, de a padlóra jutott rendesen.

"Holnapra felszárad!" - zártam le magamban az ügyet, majd a sörömmel a kezemben úgy gondoltam, hogy rövidebb és egyszerűbb a levezető út ha a csúzdán közlekedek. Szerencsére a sörömet nem borítottam magamra. 

Visszamentünk a placcra Istvánhoz és az addigra már megérkezett két tegnapi csajhoz. Leültünk egy asztalhoz és beszélgettünk 5-en. Itt meghülyültem. Ráírtam Szépszeműre. Aztán volt, hogy fel is hívtam, amikor Barátnőm WC-n volt vagy elment keresni Bródiékat. Aztán ahogy megláttam, hogy közelített, kinyomtam a telefonomat, miközben Szépszemű a mondandója közepénél tartott. Kibaszottul hülye voltam és persze bunkó is. És hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy miket mondhattam neki....

Eközben Bródi és az Öccse egy másik koktélozós teraszon ültek a nyaralós szomszédjuk társaságával, ahol volt egy 23 éves csaj, annak az öccse, meg nekik valami barátjuk.

Klikkesedtünk, de nem különösebben érdekelt. 

Aztán megittam még egy korsó sört az emeleten, amire egy undorító török KV-t ittam. Igaz, én cappuccinot kértem, de hát a fasz se emlékszik már, hogy ki kérte ki, vagy ki fizette. Kész voltam... Indulás haza. 

Annyi van meg, hogy egyedül sétálok hazafelé, a két csaj - Berni és Dorina - biciklivel megelőztek, majd nem sokkal később a többiek is jöttek, csak ők kocsival, majd megálltak mellettem. Mondtam nekik, hogy jól vagyok, de gyalog szeretnék menni, majd elindultak. Ebben a pillanatban megbántam, mert több mint 1 km-es séta állt előttem. De mintha megérezték volna gondolataimat. 100 méter múlva az autó megállt és rükvercbe kapcsoltak és felvettek majd hazavittek.

Itt megint van egy pici kiesés. Talán egyedül ismét lesétáltam a partra, a Bródiék nyaralójuk utcájuk végén lévő lejáróhoz. Megint nem láttam azt a tetves üstököst...

Visszamentem a nyaralóba és nem az a program fogadott amit szerettem volna. Persze, miért is kellett volna annak lennie amit én akartam? 

A társaság kétfelé szakadt egy nappalin belül. Az asztalnál ott ült Bródi és István, a szomszéd csajjal, az öccsével meg annak valami haverjával és társasjátékoztak.

A kanapén ott ült az előzőeste félig befűzött két csaj, Miki, a Barátnőm és én. Én mondjuk kurvára nem ültem, hanem a hűtőből kivettem egy sört és elhagytam a bulit. Ugyan azt csináltam mint 3 héttel korábban Bródi... 

Nem értettem, hogy mi a faszt keresett ott a szomszédból az a csaj meg az a két másik óvodás. Oké, nem én vagyok a házigazda, de egy erősen bealapozott estét mért kell társasjátékozással elbaszni, amikor a kanapén ott ült két nedves punci. Mondjuk nekem tök mindegy volt.

Gondoltam felpörgetem a bulit, beraktam valami jó kis zenét, feltekertem a hangerőt és leintettek a gecibe. Sőt, az egyik óvodás még be is szólt nekem, hogy halkítsam le, mert átfog jönni a szomszéd és szét fogja verni a fejem. 

Na, itt valami elszállt bennem. Mert az oké, hogy részeg vagyok, de az akkor is elfogadhatatlan, hogy egy 20 éves kisgyerek ilyet szóljon be nekem. Nem akartam balhét, de ezen a jeleneten később még gondolkodtam és arra jutottam, hogy nem szabadott volna ennyiben hagynom. El kellett volna küldenem a jó tetves kurva faszba. Pont leszartam, hogy a faterja a szomszédban van. Mert az oké, hogy igaza van, de akkor sem így kommunikálom le ezt egy 10 évvel idősebb embertársammal. A tisztelet hiányával volt itt a gondom.

Szóval kivettem a hűtőből egy sört és leléptem. Elsétáltam pár száz métert, majd leültem a fűbe az út mellett és felhívtam Szépszeműt, akitől valamiféle megértést vártam, vagy nem is tudom. Aztán ahogy elmeséltem neki a sztorit, nem nagyon állt mellém, sőt, összevesztünk. Nem vagyok rá büszke, de rábasztam a telefont. Rájöttem, hogy egyedül vagyok. Ekkor született meg ez a mély tartalmakkal és mondandóval rendelkező bejegyzés.

Picit lehiggadtam, megittam a sörömet majd beraktam Arctic Monkey - Why'd you only call me when you're high? című számát és elindultam vissza. Kurvára odaillett!!

Visszatértem és minden ugyanúgy volt, mint mikor leléptem, csak azóta eltelt másfél óra. A társaság fele még mindig játszott. Miki és a Barátnőm a két csajjal volt. Bár azt hiszem ekkora már Bródi is csatlakozott hozzájuk. 

Aztán kiderült mi volt a szitu. Istvánt eltalálta ámor nyila, mivel a társasjátékozás közben annyira szimpatikussá vált neki a szomszéd csaj, hogy elfelejtette a tegnapról befűzött két csajt (azért nem írok egyet, mert ekkora még nem volt tisztázva, hogy kié Mikié és kié Istváné. A felosztás.). Miki meg egyedül nem volt elég tökös, hogy szobára vigye bármelyiket is, mert tapasztalat hiányában számított István tapasztalt mentorálására.

Bródi meg nem nyomult rá egyik csajra sem (mert így érthetően egy csaj partner nélkül maradt volna) mert attól félt, hogy István mégis csak visszatáncolt volna két csaj egyikéhez. 

De aztán óvatosban azért ment a burgatás Berni, Dorina, Miki és Bródi között, de semmi keményebb, masszívabb fellépés. Úgy gondoltam segítek nekik. Aztán ahogy én is elkezdtem a csajokat fűzni, a Barátnőm fejét megütötte féltékenység majd egy ellenem irányuló mondattal jól beégetett a két csaj előtt. Na itt durrant el az agyam az éjszaka folyamán már másodjára. Leléptem. Újfent. 

Fogtam a telefonomat, a pénztárcámat és elindultam haza. Haza haza. Útközben néztem a telefonomon, hogy 4:58-kor indul a vonat. Bassza meg, még csak hajnali 3 körül voltunk. Feladtam. Meg amúgy is sok lett volna a központba az a másfél km-es séta. Összeestem az út szélén és elkezdem sírni.

Mit sírni? Zokogtam, mint egy óvodás akinek elvették a kedvenc matcboxát. 

És nem az este miatt. Valahogy azt addigra már leszartam. Más miatt. Egyszerűen az életem miatt.

Sírtam, mert most kezdek rájönni közel 30 évesen, hogy mennyire nem értékelem az életemet. Mennyire nem értékelem azt, hogy az a ruha, ami akkor este rajtam volt közel 70 ezer Ft. Mennyire nem értékelem azt, hogy egészséges vagyok. Mennyire nem értékelem a családomat. A szüleimet. A szüleimet, hogy együtt vannak és boldogok, egészségesek, és szeretnek. Szeretnek, ahogy én is szeretem őket, de soha nem mondom nekik. Eszembe jutott a Fatertól kapott két üveg rozé is. Apróságok és mégis. 

Innen talán kissé vicces és talán gusztustalan is, hogy azzal a kendővel töröltem a könnyeimet, amibe a gempás farkamat töröltem a játszóteres eset után. Nem volt más, bassza meg. De elképesztő, hogy mennyit sírtam. Utoljára talán Csinga után sírtam ennyit. Na jó, múltkor is kiszökött két könnycsepp a szememből, amikor egyik reggel mentem Budaörsre és a Thökölyn eszembe jutott, hogy csóró Főiskolásként mennyit húztam a bőröndömet a Keleti és a Zugló vasútállomás közötti szakaszon, de az más volt.

Aztán ahogy ültem kisírt szemekkel az út szélén, néztem a fiatalokat, ahogy Kb. 5 percenként egy 4-5 fős társaság bódult állapotban tartottak haza. Titkon reméltem, hogy valamelyik megkérdezi, hogy minden rendben van-e, miután észrevettek, de nem. Aztán azon is agyaltam, hogy odahívom magamhoz őket, de elengedtem az ötletet.

Aztán jött egy 5-6 fős fiú társaság, akiktől már a távolban halottam, hogy az egyik azt meséli a többieknek, hogyan szögelte meg a Melindát. Az utolsó Srác kérdezte meg tőlem, hogy minden rendben?

Kértem, hogy jöjjön oda hozzám. Egy velem egyidős Srác volt, fekete CK-s pólóban, egyik kezében egy cigivel, a másikban egy pohár sörrel. 

- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Jóban vagy a szüleiddel?
- Igen.
- Szoktad mondani nekik, hogy szereted őket?
- Igen. - bizonytalan de őszinte válasznak tűnt
- És szerinted, hogy esik ez nekik?
- Hát, szerintem kurva jól.

Itt újra elkezdtem bőgni, és a Srác sem firtatta, értette mi a szitu. Odajött és megölelt. 

Aztán azt mondta: Figyi: Be happy! Csak ez járjon a fejedben!!

Majd ott hagyott és igyekezett vissza a haverjaihoz, akik nem várták be.

Visszatértem de a partin nem történt változás, csak az én lelkemben...