Ahogy már tavaly megírtam, így idén sem marad el a depressziós ősz. Sőt, idén kétszer akkorát üt, mint általában szokott.

Folyt.

Az, hogy az ősz számomra depressziót hoz, abban nincs újdonság. Ami igazából meglep, hogy - a korona vírus ellenére - egy igen tartalmas és boldog nyár után, kétszer nagyobb adag boldogtalanságot vág a pofámba az élet. 

Eeeeez ilyen.

 Igazából tudom is az okát, és meg is érdemlem...

Boldog volt a nyaram. Sokat lógtunk a haverokkal, amire lehetőséget adott a home office. Mehettünk jobbra-balra, bulikák, nyaralgatások, stb. Na, meg persze a titkos életem Szépszeművel... Szóval igazából ez a mostani boldogtalanság az egyik elégtételem. 

A másik a meló...

Igen, erről már megannyi posztban írtam, ha majd megjön az első fizetésem, akkor írok róla. Ami igaz is, mert vagy 3 oldalt írtam róla, csak nem publikáltam, mert a gondolatok naponta változtak a fejembe (kommentben lehet, hogy le fogom írni). Most kezd igazából beállni a helyére a dolog, így ebben a bejegyzésben fogok róla írni. 

De hogy egyelőre még a témánál maradjak, így kezdem a jelenlegi boldogtalanságom másik felével, aminek oka a meló. 

Mindennap 4:40-kor kelek, közel 10 órát dolgozom és 130 km-ert vezetek. 
Jogosan teheted fel a kérdést, hogy ez megéri-e nekem? 
A válaszom egyértelműen: Igen!

Én telephelyvezetőként azt hittem jól keresek, de most... Tudom, Úriember (az ami nem vagyok) pénzről nem beszél, de amikor az ember nettó fizetése közelebb áll az 5százhoz, mint a 4százhoz, akkor elgondolkodik, hogy a mai világban, nulláról kezdve ez egy jó lehetőség. Pláne fiatalon. 

Ez ami másik részről kikészít. Nem csak a Családom, még a Barátaim is érzik rajtam, hogy valami nem oké. Hát most ez van. Volt aki azt hitte, hogy a személyével van problémám, közben meg csak saját magammal van gondom.

Közeledik a 30. születésnapom és kurvára nem tartok ott, ahol mondjuk 3-4 éve terveztem. Még sehol nincs saját lakás és kurvára ütnöm kell ezt a vasat, mert meleg és elfogom érni a célomat!! 

Az elmúlt 2 hónapban 6 kilót fogytam, így most 63 kiló vagyok. Tudom...nem túl Férfias. Hát ez van. Utoljára 18 éves koromban voltam ennyi. 
Bár igazából ennek nincs köze a depihez, sokkal inkább a reggeli elmaradásoknak. 4:40-es keléskor nincs időm reggelizni, csak meginni egy KV-t aztán indulni a melóba. A KV meg annyira elveszi az étvágyamat, hogy délig nem ettem semmit. Aztán, amikor már a Barátnőm is rám szólt, hogy kéne ennem, akkor módosítottam picit a reggeli rutinom, szkippelem a KV-t és vezetés közben magamba gyömöszölök egy szendót. 

Bár önmagában a túlhajszolás nem elég indok a depresszió kialakuláshoz - legalábbis nálam - erre rátesz egy lapáttal a munkahelyi közösség.

Nem igazán az én korosztályom az a brigád, ahol én is vagyok. Inkább a 40-45 év körüli kategória. Jól összeszokott csapat, megvannak a közös témáik, programjaik és én, mint idegen, egyszer csak közéjük csöppentem és nem nagyon érzem azt, hogy engem valahogy ebbe a közösségbe beleakarnának olvasztani.

De ami a fontosabb, hogy én nem akarom beleolvasztani magamat. Nem szimpatikusak. Van egy-két normális, de a legtöbb tag nem szimpatikus. Így minden reggel bemegyek, csöndben elvégzem a munkámat és kész.

Ellenben néha a műhely részlegbe beesz a fene, és ott azért már otthonosabban mozgok. A csapat is normálisabb és vannak velem egy korosztályú fiatalok is, akikkel egész jól el tudok lenni, de sajnos a fő tevékenységem nem ott van.

Az egész cég úgy tudja, hogy én úgy kerültem oda, mint gépépítő. Ami igaz is, csak ha a szakmai pályafutásomat nézzük, van ott egy szolid 10 éves szakmai tapasztalat alkatrész gyártásban is, így nem volt ritka a nekem szegezett "Te tudsz esztergálni?" "Tudod használni a síkköszörűt?" kérdések, amire általában egy visszafogott "Igen." volt a válaszom. 

Igazából a műhely összes gépét tudom kezelni, egyesek (termelés vezető) meglepetésére. Persze volt egy-két újdonság, de általában mindig előtudtam húzni egy újabb Ászt az ingem ujjából...

Így alakult, hogy néha használom is a fentebb említett szerszámgépeket és büszkeséggel tölt el, hogy több mint 1 év kihagyás után is század mm-re tudom gyártani az alkatrészeket...

U.i:

Calibrának ígértem több szakmaibb bejegyzést, így a közeljövőben azt is lefogom írni egy bejegyzésben, hogy elvégre mi a f.szt csinálok, nap mint nap. 
Köszönöm a türelmet!