"Hát délelőtt még nem hittem, hogy veled fogok táncolni"

Folyt.

Az, hogy a helyszín ismételten az egyik Exem volt munkahelyén (Kincsem Parkban) volt, már nem rázott meg, mint legutóbb. Erre erősen közrejátszott az, hogy a múlthéten írtam neki, hogy találkozzunk, hogy végérvényesen letudjam zárni, de a találka helyet egy harmatgyenge lepattintást kaptam, amin úgy felbaszottam, hogy ....

Mindegy is, e rövidke prológus után jöjjön a lényeg. 

Szóval a kocsimat lebasztam Kelenföldön, majd átültem a Főnököm kocsijába, ahol egy másik Kollégám társaságával próbáltunk átjutni a péntek délutáni csúcson a Fővároson keresztül. 

Közben cicentek a sörök, mármint az én és Kollegám részéről, bár a Főnökömre is rá fért volna, mert a dzsembori előtti évértékelő előadáson Ő maga is felszólalt és eléggé lámpalázas, de mivel hogy mégis csak Ő vezetett, ez még váratott magára. 

Kalandos kis utazás volt. A GPS a leggyorsabb, de egyben talán a leghosszabb útvonalat választotta ki, hogy odaérjünk a délután 4 kor kezdődő mulatságra. Olyan helyeken jártunk, mintha közünk se lett volna Budapesthez, és erre a kis hangulatra még rájött két sör mámora is. Valahogy azt kívántam, bárcsak sokkal tovább tartana ez az utazás. Sör, látnivaló, röhögcsélés. Mi a fasz kell még? 

Már az Albertirsai úton voltunk amikor bontottuk az utolsó söröket.

- Tudtátok, hogy az emberi húgyhólyag fél literes? Pont akkora mint egy doboz sör. - kezdett filozófiai monológjába a Kollegám
- De neked ez már a harmadik - Nevetett fel a Főnököm

Mire a Kincsem Parkban a Főnököm leparkolt, a Kollegám már be is gyűrte a maga adagját. 

A kocsiból való kiszállás után meg is kérdeztem:

- Te már meg is ittad?
- Technikus Úr! Na, akkor megtanítalak, hogy kell inni a sört. Az első és legfontosabb, hogy szeresd a sört. De ahogy látom azzal nincs gond.

Aztán mire rágyújtott a cigijére már én is bepusziltam és az okítás második pontjához már nem értünk el. 

A közel 3 órás előadások részleteivel nem szeretnélek untatni, a lényeg, hogy a cégünk él és virul, minden fasza, a kovid, a háború, meg a többi szarság szinte lepereg rólunk és csak így tovább! Ez amúgy tényleg jó! 

Amint véget ért az (őszi) évértékelő, az esti program részét képezte még egy ügetőfutam, aztán a vacsi, meg az ivás. 

Hogy őszinte legyek, nekem ez még új. Mármint én eddig ilyen kis garázscégeknél dolgoztam, ahol volt egy vacsi, meg néhány sör/pálinka/whisky aztán mars haza. Persze hallottam ezt-azt, hogy más, nagy multis cégeknél, hogy el tud szabadulni a buli, ahol a kolleganők meztelenre isszák magukat és az asztal tetején táncolnak, de én azt hittem, hogy ez ritka esemény. Be kellet látnom, hogy annyira nem is. 

Ne értsd félre, az előbb leírt képet nem az én céges bulim ihlette, de nem hiszem, hogy nagyon távol voltunk tőle. Vagy csak korán leléptem.

Szóval az ügetőverseny közben szürcsölgettem a kis forraltboromat és ettem a sült gesztenyémet és azon gondolkodtam, hogy kéne már vennem ez igazán jó meleg kabátot, mert majd megfagytam, pedig a hőmérséklet ilyen 5-6 fok körül alakult. Mondjuk egy Fjallraven kabátot, amiről 3 hete még nem is hallottam. 

És ha hiszitek, hanem, ekkor pillantottam meg a Kollegám (akivel együtt jöttünk) kabátjának ujján az összetekeredett rókát. Felsírtam a nevetéstől. Hát baszd meg, ilyen nincs. 

Na, a nagy hidegre való tekintettel ittunk még egy forraltbort. Meg azt hiszem még egyet, de azt már az aulában szürcsölgettem el, miközben mentünk fel az étterembe. 

Egy asztalhoz ültem a Főnökömmel és a Kollegámmal, akikkel jöttem. Hogy pontosítsak, Ő már nem a Főnököm technikailag, mert az új átrendezés miatt blokkositva lett a cég, így Ő már egy másik blokknak a főnöke, de én még mindig a felettesemként tekintek rá. Nagyban hozzájárult a nyáron, ahhoz, hogy maradjak a cégnél. Harcolt is értem, amiért én rendkívül hálás voltam érte. 

Ez egyébként szóba is jött, amíg a vacsira vártunk, de nem akarok lelkizgetni, Ő sem tette és ez így volt helyén. 

Közben oda jött a pincér, majd a Kollegám mondta neki, hogy hozzon neki egy pohár vörösbort, de ha már arra jár, jobban tenné, ha hozna egyből egy üveggel, mert úgy is el fog fogyni. Persze, nem ebben a puritán stílusban, ahogy én ezt most leírtam. A Főnököm is egy pohár bort kért. Én nem kértem semmit, úgy voltam vele, ha a pincér hoz egy üveg bort, majd akkor töltök én magamnak abból. 

Pár perc múlva jött vissza a pincér és lerakta a munkatársaim elé a rendelt italokat.

- Te nem kértél? - szegezte nekem a kérdés a Főnököm
- Nem, hát azt hittem, hozni fog egy üveggel és akkor abból jut nekem is - magyaráztam nekik a be nem teljesült víziómat 
- Tessék! - Erre a Főnököm áttöltött a poharából az enyémbe. 

Nyilván ez nem egy étterembe illő szituáció volt, és nyilván szartunk az etikára annyi elfogyasztott alkohol után, de valamiért ennek az apró gesztusnak köszönhetően még nagyobbra nőtt a szememben. 

- Na, menjünk enni, de előtte igyunk egy pálinkát! - Javasolta a Főnököm 

A többiek csak végig nézték a svédasztalos vacsorát ami félúton volt az asztalunk és a pálinkás pult között, de én már egyből fel is pakoltam a tányéromra mindazt, ami megtetszett, így a pálinkáspultnál úgy koccintottunk, hogy az egyik kezemben a feleses pohár, másokban a kakukkfűvesjércemell valami geciszósszal és baszmatirizzsel. 

Kicsit hülyén nézhettem ki, ahogy ott álltunk hosszú percekig a pálinkás pultnál, de hát így lett az egy pálinkából 3. Talán... Kezdett homályosodni a kép, de úgy voltam vele, ha beburkolom ezt a kaját, rendben leszek és leállok az italok keverésével, mert more ebbűl baj lesz... 

Aztán ahogy leültünk és megvacsoráztunk megjelent Krissz és egy Whiskykóla társaságával leült mellém. 

- Baszdmeg! Ezek gecire kispórolták a whiskyt. Ennyit töltöttek bele. - Panaszolta nekem a problémáját, miközben a kisujját szorította a pohár aljához. 
- Mindjárt befejezem az evést, aztán a következő kört én fogom ki kérni. Ne aggódj, kapni fogunk rendes adagot. - Vázoltam fel a haditervet, felrúgva a néhány perccel ezelőtti magamnak tett ígéretet.

Krissz a cégünk elektronikusa. Pár évvel fiatalabb, mint én. Bírom. Jó gyerek! A nyári céges rendezvényen is együtt csibészkedtünk. 

Aztán úgy is volt. Beálltunk a sorban és a kislány 2 centesével mérte ki a whiskyt. Amint elkezdte a Balis üvegre visszatekerni a kupakot, illedelmesen megkértem, hogy akkor abból még egyszer annyit legyen szíves tölteni a poharakba. Így is volt. 

- Én mondtam! Na, egészségünkre! - Koccintottam Krisszel, miután geci elégedett voltam magammal

Na jó. Tényleg! Egyre homályosabb a kép! Hangzavar, fura fények... Végülis.... nem szédülök. Nincs baj. Inkább csak a beszédemmel.

- Hol a Főnököm? - Teszem fel magamnak a kérdést, miközben tekintek körbe a placcon. - éppen a HR-es csajjal táncol, akit ki nem állhat. Én is ki nem állhatom. Volt köztünk egy nézeteltérés, ami odáig fajult, hogy az a hír járta rólam a felsőbb körökben, hogy mekkora egy büdös paraszt vagyok. A hír eljutott hozzám, de ő nem tudja, hogy én ezt tudom. Ezzel egyébként az este folyamán szembesíteni is akartam, csak hogy tudja hanyas a kabát, csak hogy mire oda eljutottam, már én is segg részegre ittam magam. 

- Beszélni akartál velem. - Borult a nyakamba - de már nagyon sokat ittam. - Mentegetőzött
- Én is, szóval ezt a beszélgetést halasszuk el. - válaszoltam neki. 

Előzményként hozzátartozik a sztorihoz, hogy az előadás szünetében oda jött hozzám, a nevemen szólított (amin egyébként elgondolkoztam, mert 300 nevet észben tatani közel lehetetlen, de az enyémre mégis emlékezett, ami nem feltétlenül jó. Már csak az előbb leírt okok miatt sem) és megkérdezte, hogy hozzon-e nekem pogácsát?? (?????)
 - Köszönöm szépen nem kérek, de később beszélgessünk! - válaszoltam neki
- Mindenképpen! - mindezt olyan hangsúllyal, mintha neki is lenne mondanivalója.

Na, bocsánat! Ugorjunk vissza!

Szóval a Főnököm a HR-es csajt pörgeti, a másik Kollegám egy idősebb hölggyel beszélget.

Krissz? Basszus, hova lett Krissz? 

Egyedül maradtam. Aztán megpillantottam egy asztalt, ahol két irodista csaj ült, a raktáros Attila társaságában. Attila is jó gyerek. A csajokat is bírom. Csajok..... gyermekes anyukák. Tőlem +15 évesek. Nem mintha számítana, mert házinyúlra nem lövök. Valahogy még az ötlet sem merült fel bennem, így tényleg csak azért ültem le hozzájuk, mert egyedül csak őket ismertem. 

Beszélgettünk, sztorizgattunk, elmeséltünk egymásnak olyan dolgokat, amiket egyébként a rendes hétköznap dolgos napjain nem tennénk, és most itt nem kell feltétlenül rosszra gondolni. Bár a pletyka sosem volt jó. Mindegy. Te is tudod, hogy egy kis alkohol hatására a nyelvek megerednek és ekkor érdemes képben lenni, hogy másnap mindenre emlékezz, hogy az az infó neked hasznos legyen a jövőben. Hát igen, erre egyébként törekednem kellett volna, mert akkor emlékeznék a helyes sorrendre, mert az kurvaisten, hogy Krisszel 2 kör whiskykólát ittam, csak a körülményeire már nem emlékszem. 

Gyere táncolni! - Kért fel Kati, az egyik irodista Hölgy. 

Ez amúgy fura, mert kb. 10 csaj dolgozik a mi telephelyünkön és ha egy lakatlan szigetre basznának le és csak egy csajt kérhetnék magam mellém közülük, akkor Ő lenne az. Most írjam azt, hogy bejön nekem? Egy több gyermekes anyuka? Akinek férje van? Pár éve még csak csak elképzeltem volna Vele egy intimebb együttlétet, de ma már nem. És most nem tudom, hogy valóban benőtt a fejem lágya, vagy csak magamnak hazudok. Vagy még nagyon friss a kilépés egy 5 éves kapcsolatból. A fene se tudja, de nem gondolkodtam. Táncra perdültem. "Táncra...."

...Mert mondjuk azt nem tudok, bár 3x keringőztem szakközépiskolás koromban, de a ritmusérzékem azóta sem javult és az össze pacsmagolt piák sem javítottak ezen a tehetségemen....

Nem tudom. Nem akarok kozmopolitán jellegű bejegyzést írni, arról, hogy a mi kell a Nőnek. Hogy a férje időnként nem viszi el táncolni? Meg kap otthon mindent, amire vágyik? Lehetek én akármilyen picsarészeg, egy Nő szemében akkor is látom, hogy amit csinálok, azt jó vagy rossz. 

Hahó!! Én most a táncról beszélek!! Persze folyamatosan dicsért, hogy milyen jól táncolok, és a szeme is ezt árulta el, de valahogy én ezt nem éreztem annak. De ez már legyen az én hibám. Még a HR-es csajt is megtáncoltattam, pedig kurvára nem terveztem. Mondjuk táncolni sem. Egyszerűen Kati csak felkért és igényelte, hogy pörgessem. Többször is visszavonulót fújjtam, de Ő csak velem akart táncolni. Ha valaki átvette tőlem, pár másodperc után visszajött hozzám. 

- Nagyon jó! - dicsért meg 2 percenként, mert vagy félórán keresztül táncoltunk kisebb-nagyobb megszakításokkal

"Hát délelőtt még nem hittem, hogy veled fogok táncolni" - Vágta hozzám, miután visszaültünk az asztalunkhoz. 

Hogy őszinte legyek, hálás lehetek neki ezért a táncért, mert biztos vagyok benne, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a bevitt alkohol mennyiséget gyorsabban dolgozta fel a szervezetem. 

Fasz se tudja mennyi lehetett az idő, de kb. éjfél lehetett amikor leléptem. Nagyon el sem köszöntem senkitől. Vagy csak nem emlékszem rá...

Meg volt beszélve a volt Barátnőmmel, hogy nála alszok Pesten, az albérletben, így tehát irány a Pillangó utca, 2es metró, aztán a keletitől a 78-as trolli. Ez volt a terv.

- Sajnos már nem tudsz metróval menni! - Állta az utamat egy aranyos kiscsaj, miközben engedte le a Pillangó utcai metrómegálló ajtaját. 

- Hát akkor hogy jutok el a keletiig? - Tettem fel neki a kérdést, fennhangon, cinikusan és egyformán viccesen. Vagy legalábbis én azt hittem, hogy így kérdeztem meg, nem kizárt, hogy egy büdös bunkó volt a valós hangnem. Aztán kedvesen válaszolt, amiből csak valami éjszakaijárat és tesco maradt meg.

- Köszönöm szépen! - válaszoltam illedelmesen, mintha bármit is felfogtam volna, abból amit mondott. 

Jó, hát nem vagyok én annyira elveszett gyerek, mobil elő, BudapestGO alkalmazás megnyit és már írta is az útvonalat az app, hogy tőlem 300 méterre van egy megálló, 908-as fekete és 12' múlva indul. Ámen.

Ekkor konstatáltam, hogy az akksim 3%-on volt, és mire felfogtam ennek mértékét, 30 mp múlva ki is kapcsolt a gecibe. Na mondom fasza.

Elindultam abba az irányba, ahova mutatta az a szar, és voálá, egy Tesco elé érkeztem, ahol megpillantottam egy buszmegállót. Néztem a táblát, volt rajta 908-as szám. Zsír, nem lesz gond.

10 perc múlva a busz ott is volt, annak rendje és módja szerint, és pár perc múlva már a Keletinél is voltam. 

Persze a 78-as trollit elengedtem, így gyalog indultam neki az előttem álló kb. 800 méteres útnak, de hogy őszinte legyek, egy képkocka sincs meg belőle. 

Nem volt utolsó szex a volt Barátnőmmel. Ő sem akarta és ha igazából én még akartam is volna, se biztos, hogy voltam olyan állapotban. Nem részletezem. 

Másnap reggel megbeszéltük az albi kérdést, ami jelen állás szerint az, hogy Barátnője költözik hozzá és én költözök a Barátnője helyére. Deal!