Hagrid meghalt, a Just Stop Oil megmozdult, a város kurva nagy és a Temze meg egy szutykos patak...
Folyt.
Egy pár ember zsebében biztos nyílni fog a bicska, de leszarom.
A cím alatti első mondatot akár Gino szavaival is kezdhettem volna, miszerint: Persze, minden jó. Jók a programok.....csak sok köcsög van.
Megpróbálok egy olyan bejegyzést írni, ahol kellő egyensúlyt tudok tartani az élményeim leírása és a véleményem kinyilatkoztatása között. Nem hiszem, hogy sikerülni fog. Leszek én itt rasszista és homofób egyaránt. Minden rágalmat tagadok!
Egyáltalán mi a faszt kerestem a párommal Londonban?
Kurva egyszerű! Aki rendszeresen olvass, az tudja, hogy gyűjtöm a whiskyket és egy bizonyos whisky nagyon hiányzott a gyűjteményemből. Aztán a facebook segítségével találtam egy faszit, akinek meg volt az ominózus pia és egy szép összegért cserébe hajlandó volt tőle megválni, de valahogy a komfortzónáján kívül esett az, hogy külföldre postázzon, ezért kerestünk az ismerőseink közül valakit, aki Angliában él, hogy küldje el hozzá, aztán majd valamikor hazahozzák.
Így is történt, legalábbis félig, mert akihez küldték a whiskyt nem tervezett hazajönni egy jó darabig. Innen jött az ötlet, hogy üljünk repülőre, menjünk ki egy hétvégére, nézzünk körbe a híres neves Londonban, majd egy feladott poggyász segítségével hazahozzuk a whiskyt (is).
Ha már lúd, legyen kövér, ezért rendeltem még egy üveg whiskyt az ismerőshöz, ami már ugyan része a gyűjteményemnek, de mivel csak UK piacán kapható és 600 palackos kiadás és a bőröndben is volt még hely, úgy voltam vele, hogy hazahozom azt is, majd egy kis felárral tovább passzolom itthon. Így mennek itt a dolgok...
Péntek hajnalban indult a gépünk és a Stansted-en landolt. Onnan még egy kétórás buszozás várt ránk. Valamilyen számomra érthetetlen okból lefotóztam egy Aston Martin szalont ami mellett elment a buszunk. Ennek még később lesz jelentősége, sőt a szemfüles olvasóim már szerintem sejtik is mire fog kitérni a sztori, de esküszöm, semmi közöm nem volt hozzá!
Beértünk a Victoria állomásra, majd kapkodtuk a fejünket, hogy hol a faszban vagyunk, meg merre kéne elindulni. Első úticélunk a szállás elfoglalása volt a Battersea park mellet. A Chelsea hídon átsétálva kérdeztem, hogy ez a Temze? Most komolyan? Nem hittem el. Elővettem a telefonomat és a Mapson megnéztem, hogy valóban az e.
Mi ez a szutykos patak? Keskeny, zavaros mint a háborodás. Hát a Duna csak jelenthet neki, de valószínűleg azért éltem meg ekkora csalódásnak (ezt is) mert valahogy az én elmémben ez egy szép tiszta nagy folyónak volt elraktározva. Biztos valamelyik James Bond film miatt...
(Jó, persze, tudom, majd fog az szélesedni Greenwich után, de tisztulni semmiféleképpen sem...)
Egy jó 20 perces séta után megérkeztünk és mivel volt még félóránk a szállás elfoglalásáig, beültünk egy hamburgerezőbe a közelben.
Az is fura volt. A pultoson és rajtunk kívül még egy indai faszi ült a hátsó padban és közben nyomkodta a telefonját. A pultos csávó angol volt (jó-jó baszd meg, tudom, az indiai is angol....) és készségesen készítette el nekünk a hamburgereket, ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg övé lehet a placc, az indiai csávó meg a futár, aki várta a szállításra a cuccokat. Kicsit besegíthetett volna a górénak telefon nyomkodás helyett, hogy egy picit gyorsabban elkészüljenek azok a hamburgerek, de úgy néz ki nyugaton sem jobb a helyzet... A következtetéseket mindenki vonja le maga...
Szóval miután bepüréztük a hamburgereket elfoglaltuk a szállást. Pici, rendezett és tiszta. Nem volt egy rossz szavunk sem, bár a nyílászárókat nem ártana kicserélni legalább a rezsicsökkentés jegyében és máskülönben azért az 5mm széles résért sem, amin ha jól célzok, még keresztül is tudnék köpni.
Péntek délutánra két program volt betervezve, mégpedig egy shopping és a whiskyk felvétele az ismerőtől. Szóval irány a metró, Soho és a Primark. Az ott valami nagyon menő bolt, ahol az emberek tapossák egymást az olcsó ruhákért. Én is csak ott kaptam felvilágosítást a Barátnőmtől, aki a megérkezés pillanatában azt mondta, hogy innentől azt csinálok amit akarok, mert Ő most itt elfog merülni az összes gönc és haszontalan háztartási porfogók világában. Kössz!! És én most mit kezdjek magammal?
Sajnos az angollal még mindig hadilábon állok és van egy rossz tulajdonságom, hogy az utazásaink során sajnos képes vagyok 100% ban bebújni a Barátnőm szoknyája mögé, mert Ő anyanyelvi szinten beszéli azt. Így egy picit negatívan hatott rám az egyedüllét de aztán megráztam magam, mert ne bassza már meg a kurva isten, hogy ne tudjak meg venni egy farmert vagy kikérni egy sört...
Szóval nézelődtem egy picit a Primarkban, majd leakasztottam egy 8 Fontos farmert és elindultam a próbafülke irányába. Kibaszott hosszú sor volt.
- Mit kell ezen próbálni? W30L34. Az én méretem. Irány a kassza, aztán keressünk egy fasza pub-ot a közelben. Gondoltam magamban.
(Aztán otthon derült ki, hogy elbasztam mert skinny-t vettem slim helyett. Még szerencse, hogy a Barátnőmre pontosan passzolt. A slim nekem jól áll. A skinny meg kurva buzis)
Kifizettem a cuccot, majd elindultam felfedezni Soho-t... Egy kis séta után furán kezdtem el érezni magam. Eleve gyanús volt az a sok szivárvány színű zászló, de hát tudjuk, hogy Anglia elpuhult, letérdelnek, meg elfogadnak bárkit, legyen bármilyen színű a bőre meg a nemiidentitása...
Aztán hamar rájöttem, hogy az egész utca melegbárokkal van tele. Bőrszerkós köcsögök ültek a kint az utcán az asztaloknál, ott itták a sörüket. Egyszerűen nem tudok ezzel azonosulni... Elnézést kérek. Húztam is gyorsan a picsába.... őőő.... mármint el onnan.
A Charing Crosson találtam egy faszának tűnő pubot. Beléptem majd a pultosnak mondtam, hogy szeretnék egy Amstelt és közben a bal mutató ujjammal rá mutattam az Amstel-es sörcsap porcelán logójára, ami az ujjamtól kb. 30 cm-re volt.
- Don't touch!! It's England - dörmögte ingerülten ez a balfasz jóska
Kurva ideges lettem. El is gondolkodtam, hogy ott hagyom a faszba, vagy csak annyit mondjak hogy England Hungary Zero Four.
Aztán hagytam a picsába, biztos Írnek nézett a vörös hajam miatt ez a beképzelt barom.
Csak gyere le egyszer Paliék mádi pincéjébe és kopogtass meg egy hordót. Körbepörgő rúgással basznak gyomorszájon, kisköcsög...
Miután kicsapolta a sört még kértem egy whiskyt. Egy 12 éves Balvenie-ra esett a választásom.
(Valamikor nekem ebből a whiskyből volt egy üveggel. Kb. 2-3 éve vettem 17 ezerért. Befektetésnek. Idén nyáron adtam el 20-22 ezer körül, mert inkább más üvegbe forgattam a pénzt. Ez a whisky ma a boltokban 28 ezer. Csak hogy érzékeld a forint értékét)
Kibaszott finom volt a whisky. Abban a pillanatban miután lecsengett, már meg is bántam, hogy eladtam. Nem eladni kellett volna, hanem meginni...
Mint egy veréb, úgy ültem ott a pubnak a kirakatában, miközben bámultam a Charing Cross utcáin sétáló embereket.
Kis idő múlva írt a Barátnőm, hogy hol vagyok? Válasz helyet elküldtem neki a facebook helymegosztást, így 10 perc múlva láttam, hogy a pub elött szédeleg.
- Még be kell ugrani egy boltba innen nem messze - Magyarázta a Barátnőm, mondjuk nem is értettem, hogy mi a faszért kellek én ahhoz, hogy megvegye a kolleganőjének azt a szempillaspirált, amit itthon nem lehet megvenni... Szerencsére már hatott az alkohol.
Pici séta után meg is érkeztünk a bolthoz, de kb. 1 perc után elindultam az orrom után. Nem volt kedvem ott állni, mint fasznak a lakodalomban. Emberek százai sétáltak fel-alá. Nem akartam útban lenni. Elindultam és csak arra mentem amerre akartam. Majd lesz valahogy. A forgalmas utcára egy sikátor nyílt, én meg gondolkodás nélkül befordultam. Szépszemű szavai jutottak eszembe.
- Ne gondolkozz. Csináld!
Aztán egy kis lépcsőn lesétáltam és egy pillanatra megtorpantam. Pár nigger szívta a füves cigijét és furán néztek rám. Buzi aki elveszi, gondoltam magamban. Nem fogok beszarni néhány majomtól, majd keresztül sétáltam a sikátoron, ami egy másik forgalmasabbnak tűnő utcára nyílt. Aztán ott barangoltam jobbra-balra, hátha találok egy jóképű pubot, hogy bedobjak még egy sört.
Közben Lali, volt kollegám facebookon navigált, mert vagy 6-8 éve Ő is Londonban élt/dolgozott, és jól ismerte a környéket. Írta is, hogy nem messze dolgozott onnan, ahol épp álltam és küldtem neki egy képet az utcatábláról.
Közben a Barátnőm is utolért, majd mondtam neki, hogy menjünk el a Lalinak a volt munkahelyére és ha úgy van, akkor együnk ott, vagy legalább küldjünk neki egy képet a placcról. Úgyis volt, a Maps visszavezetett egy olyan helyre, ahol már az előbb elsétáltam. Ami egészen pontosan azzal a sikátorral volt szemben, amiről az előbb írtam.
Mivel hogy egy kínai étteremről volt szó, így nem mentünk be kajálni, ezért csak egy képet készítettem róla és elküldtem Lalinak.
Válaszul annyit írt, hogy: Fasza, és most forduljak meg! Abban a sikátorban szívta a füvescigiket a kollegáival együtt.
Fetrengtem a röhögéstől!!
Elindultunk a szállásunk felé, de útközben megéheztem, ezért kaja után néztünk. Persze kajálda volt 1000 meg 1 de én egy tipikus ilyen pár négyzetméteres gyorskajáldát akartam kipróbálni, ahova belépsz, a kezedbe adják a kaját és húzzál a picsába, hagy szolgáljuk ki a következőt, mert csak útban vagy. Leülni meg nem tudsz hova.
Nem ilyen beülős Meki, KFC, 5Guys-ra gondoltam... Meg is lett a böjtje...
Beléptünk egy ilyen kis helyiségbe, majd mondtam a pakisztáni nőnek, hogy azt a szelet pizzát kérem (amire közben mutattam), amit aztán kivett, majd bebaszta a mikróba.
Ekkor véltük felfedezni az "Only Cash" feliratot a pultnál. Intettünk is a nőnek, hogy sztornó, nincs KP-nk, csak kártyánk. Ki a fasz vált ma már casht külföldi utazáshoz?
Mondta a nő, hogy no problem, van terminál. Lehúzta a 9 Fontot, majd a kezünkbe adta a pizzát meg ilyen habszivacsból készült ételhordót, benne sültkrumplival meg valami salátával.
9 Font!! A farmernadrág volt 8 Font, és ekkor a Fontot 500 Forintban mérték. Nem vagyok anyagias, az sem zavar ha átbasztak, mert nyilván átbasztak, de továbbra is azon az állásponton vagyok, ha nincs pénzed nyaralni, akkor maradj otthon!
És ezzel még nem is lett volna bajom, de azzal már inkább, hogy életem legszarabb pizzája volt, amit valaha ettem. Büdös halszagú volt az egész. Ott helyben basztam volna a kukába az elveimmel együtt, miszerint kaját nem dobunk ki, de valami számomra érthetetlen okból a Barátnőmnek ízlett, így hát Ő megette azt a szart.
Nem volt kedvem többet kísérletezgetni, bementünk egy mekibe.
A szállásra visszaérve picit pihengettünk, majd elindultunk az ismerőshöz a whiskykért. Fura nekem, hogy egy városon belül lehet 14 km-ert utazni, de hát London már csak ekkora. Nem volt nagy haverság, az ismerős kocsival kijött az állomásra, átadta a 2 üveg whiskyt, mi átadtuk a köszönetnyilvánító 3 karton túrórudit, váltottunk néhány szót, aztán irány haza, alvás.
Kurva szarul aludtam. Az ágyam mellett volt a forró radiátor, de közben érzed, hogy a radiátor melletti ablakon jön be a hideg, (Igen, tudom, termodinamika II főtétele szerint a meleg megy ki és nem a hideg jön be) vagyis hát a meleg húzz ki. Ja meg persze az állandó, 2 percenkénti repülőgép hang, ugyanis a Battersea park az két londoni repülőtér között van légvonalban. Szóval minden leszálló és felszálló repülőgép mértani pontossággal a fejünk felet haladt el...
Reggel az ágyban pörgettem a telefonomat és olvasom a hírt, hogy pénteken (tehát az előző nap) 2 némber paradicsomszószt öntött Vincent van Gogh Napraforgók című festményére a Nemzeti Galériában. Londonban.
Hát ez kurva jó, kurva ideges is lettem, mert szombatra a Nemzeti Galéria volt tervbe véve. Biztos voltam benne, hogy nem lesz kiállítva a kép. Aztán tévedtem. Szerintem igazából egy másolat volt kiállítva, amikor leöntötték, meg akkor is, amikor mi tekintettük meg. Fene se tudja. Nem hiszem, hogy egy ilyen értékű festmény lenne állandóan kiállítva, esélyt adva néhány faszszopó hülye liberális kurvának, hogy leöntsék vagy épp tönkretegyék. Ezt senkisem gondolhatja komolyan.
Persze a Galériába való belépés elég körülményes volt, okulva a tegnapi történteken, minden táskába belenéztek...
E tekintetben kultúrbarbárnak minősülök, ugyanis annyira nem érdekel a művészet ezen ága, hogy a 2500 festményből igazából kettő volt ami érdekelt, ebből az egyiket pont az előző nap öntötték le paradicsomszósszal.
Ez a kép amúgyis egy rövid reklámból eléggé rokonszenves lett számomra. Pár éve ez a reklám hatalmas motivációs üzenet volt számomra.
Még a kézlenyomatuk is látszik a falon, ahová felragasztották a tenyerüket kb. 24 órával korábban. Durva lett volna ha ezt pont a szemünk elött csinálták volna meg. Tuti táncikáltam volna a videó kamerái elött és közben magyarul káromkodtam volna.
A másik kép ami engem érdekelt, azt William Turner képe volt, amit a James Bond Skyfall című filmben Daniel Craig is sasolt. Nem bírtam kihagyni.
A Nemzeti Galéria után a Madame Tussauds (az egyszerűség kedvéért nekem csak mádám trisó) volt a következő látványosság.
Egész jól elbohóckodtam néhány viaszbábuval, de ezeket személyiség okokból inkább nem tölteném fel. Kellene hozzá néhány sztár hozzájárulása. Mindazonáltal bizton állíthatom, nagyon jó közös kép készült rólam és a druszámmal, Daniel Craig-el.
Big Ben, Westminster híd, London Eye.
Hihetetlen volt, ahogy a román cigányok a Westminster hídon játszották az "Itt a piros. Hol a piros?" játékot. Beálltam lesni hogyan etetik a népet a beépített emberekkel.
Kicsit sem volt gyanús senkinek, hogy egy ugyanolyan bőrszínű asszony lobogtatja ördögi vigyorral a 2 db. 100 Fontost amit a kollegájától nyert?
- Left or right, Mister? Left or right Mister? - Szegezi nekem a kérdést az indián.
- Engem akarsz átbaszni? Ismerlek én titeket!! - Válaszoltam neki ékes anyanyelvemen és már ott is hagytuk őket a picsába.
Ez a London Eye is baszd meg kurva jó, csak már szart se lehet látni. Úgy tele baszták a várost felhőkarcolókkal, hogy a Tower hidat már nem is lehet látni. Nem is értem. Értem én, hogy kellenek ezek a kibaszott modern és menő irodaházak vagy a faszom tudja mik, de mi az isten faszáért nem lehet az utcákon előbb rendet rakni? Összeszedni a szemetet, a járdákat rendbe rakni?
Van ott annyi ember, vendégmunkás és léhűtő. Miért nem lehet az építést az alapoknál kezdeni?
Miért nem lehet, a közlekedési lámpákat optimalizálni? Talán akkor fele annyi ember se menne át a piroslámpákon. Persze, Budapesten is átmennek az emberek, de hidd el, ott sokkal többen.
Van ott baj én úgy látom. Valahogy ez az Anglia már nem az az Anglia, amiről egykoron a történelemkönyvek szóltak. Kinyitották a kapuit és ez lesz a vesztük.
Az őseitek gyarmatosították a fél világot, nem térdeltek le sem a vikingek elött, sem semmilyen dzsungellakó törzs elött... És mondhat nekem bárki, bármit, azok az emberek európai ember nélkül még mindig dzsungelban, szalma kunyhókban élnének.
Persze, én aláírom, hogy színesbőrűek között is van nagyon sok értelmiség is, de ez mind csupán a nagy számok törvénye és azt se felejtsük el, hogy a kiemelkedésüket mi tettük lehetővé.
És valahogy még az is idegen számomra, hogy férfiak kézenfogva sétálnak és smárolnak akár a metrón is. És nem az, hogy láttam egy ilyen párt az egész hétvége során, hanem ez látvány kb. óránként visszaköszönt. A Barátnőm megjegyezte, hogy szerencsém, hogy nem tudják, hogy mit jelent az, hogy buzi, mert már rég megvertek volna.
Itt most bezárom a hivatalosan meg nem nyitott zárójelemet.
A London Eye után séta vissza a szállásra. Pihike.
Vasárnapra 3 program maradt, miszerint egy pózolós kép az MI6-el a Vauxhall hídon, kajálni egyet a Borough Marketon, valamint megnézni a Tower hidat a London Bridge-ről, mert hát az előző nap a London Eye-ról szart se láttunk.
Pipa, pipa, pipa. Irány a Victoria Coach Station, mert indul a buszunk a Stansted repülőtérre.
És ekkor újabb tevékenységét láttuk a Just Stop Oil mozgalomnak a buszról.
Jajj, de szép vagy egyelek meg...
A pénteken lefotózott Aston Martin szalont picit átszinezték a mozgalom tagjai. Erről sajnos már csak ilyen képet tudtam készíteni.
Összegezve: Szép volt, jó volt, de köszönöm szépen, Én többet nem jövök!
Kérem! Aki Magyar és Londonban JÓL érzi magát. Az maradjon is ott! Köszönöm!! :)
Végezetül, de nem utolsó sorban R.I.P. Robbie Coltrane. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan karaktere volt a Harry Potter sorozatnak, aki mindenki szeretett.
