Vágta a fejemhez a pelyhesarcú elsőéves egyetemista.

Folyt.

Kb. másfél éve albérletben lakom. Mai napig probléma, hogy megtaláljam azt az egyensúlyt, hogy melyik cuccom legyen otthon a szüleimnél, és melyik, otthon az albérletben. Ruhák, szerszámok, stb.

(Jó, itt talán definiálni kéne az otthon fogalmát. Nem folytatom, erre nem tudok érdemben választ adni, de talán lényegtelen, szerintem értitek miről beszélek.)

Tök mindegy, mert ha hétvégén a szüleimnél vagyok és kéne valami, az bent van Pesten az albérletben, de ha hétközben kell valami, bassza meg, az otthon van a szülőiháznál. 

Ebből kifolyólag elhatároztam, hogy a kacataim számát leredukálom. Ez alatt értsd azt, hogy eladok mindent a gecibe a facebook marketplace-en. 

Hihetetlen, tényleg minden szart ellehet adni, igazából csak idő kérdése....

Történt a múlthéten, hogy sikeresen eladtam egy békebeli mérőeszközt, ami egy acéllap volt, rajta skálák. Körív mérő, a térképészek használták. Nagy értéket nem képviselt, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sosem használtam. Mert minek? Meg hova? Meg amúgy is, ha valamit 5 évig nem használsz, nyugodtan dobd ki, vagy add el, mert a következő 5 évben sem fogod.

Majd jó lesz még valamire! - Mondta mindig az öregapám, azt soha nem lett jó semmire. Tovább tárolva a sok lim-lomot.

Remélem ismerős a szitu és kuncogsz magadban és nem csak az én rokonságomban vannak ilyen felfogással.

Szóval a szóbanforgó kacatra akadt egy jelentkező, és meg is jelent a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen az a kb. 20 év körüli gyerek, aki enyhén be volt baszva, mert elmesélése szerint kollégista és a haverjaival iszogattak valami romkocsmában mielőtt eljött megvenni ezt a szart. 

Kérdeztem tőle, hogy:

- És fogod tudni ezt használni?

Persze a kérdést lehet kétféleképpen értelmezni, mint úgy használni, hogy leolvasni az adott méreteket stb. vagy úgy használni, hogy beteszi a többi mérőeszközei közé és heti/napi rendszerességgel használni a mindennapokban, a munkája során. Remélem érthető a kettő közötti különbség. Én az utóbbira gondoltam, a vevő meg inkább az előbbire.

- Hát persze! Gépészmérnök vagyok! - húzta ki magát

Na, itt nálam mindig nyílik a bicska a zsebemben és válaszoltam, talán picit arrogánsan: 

- Az oké, hogy gépészmérnök vagy, én is az vagyok, de én általában tolómérővel és mikróméterrel mérek nem ilyennel.

Erre jött a válasz, hogy ő szereti az ilyen dolgokat és valahogy a monológját elfojtotta a cucc kifizetésével és már el is tűnt a picsába. 

Hogy miért nyílik a bicska zsebembe egy ilyen szitunál?

Azért mert egyrészről még nem mérnök. Maximum mérnökhallgató. A másik meg az, hogy nem kell ezzel felvágni, mert kurvára nem olyan nagy dolog elvégezni....