Tegnap nagyon mélyponton voltam. Csak úgy cikáztak a fejemben a jobbnál jobban megfogalmazott mondatok, furábbnál furább gondolatokkal, de mivel nem voltam egyedül, nem tudtam papírra vetni azokat. Most megpróbálom reprezentálni.

Folyt.

Ezt a bejegyzést két részre fogom szedni. Az egyik egy eseményt fog feldolgozni - amiről nem akartam eredetileg írni - a másik egy gondolatmenetet, amit számomra érthetetlen módon az előbbi - vagyis az esemény - váltott ki. Remélem követhető. 

Szóval vasárnap délelőtt 11 körül a medencénkből kihajolva nézem azt a farönköt, aminek az oldalára rajzszöggel egy pár másodperc alatt összerittyentett célkereszt volt nekiszögelve, amit előző este lőttünk szitává. 

Közben süt a nap és a másnaposságom ellenére próbálok anyámra figyelni, aki az előző napi biciklitúrájukról mesél, hogyan tekerték körbe azt a pocsolya Tisza-tavat.

Ugorjunk vissza!

Erre a hétvégére István Barátom Duna-parti vadkempinget szeretett volna szervezni, amire a bejelentése után mindenki bőszen bólogatott. Aztán ahogy közeledett az ominózus hétvége Bródi és az öccse, Miki már húzták a szájuk szélét, hogy ez a sátrazás nem nagyon jön be nekik, meg sok lesz a szúnyog, stb. stb. 

Új koncepciót kellett kidolgozni, így Bródi felmutatta a "menjünk le a Balatonra!" kártyáját, ami nem is lett volna rossz ötlet, de mivel az idő szűkös volt (Barátnőm pénteken este 7-ig dolgozik, vasárnap délben Bródinak és az öccsének családi ebéden volt jelenése) így ez az ötlet is ment a levesbe.

Bedobtam, hogy akkor legyen nálunk medencés parti egy kis sütögetéssel egybekötve. István kivételével mindenki beleegyezett, hogy jönnek. Én alapból negatívan álltam hozzá a saját bulimhoz, mert István nélkül nem olyan. Bejelentette, hogy ő inkább egyedül mégis lemegy a Duna-partra, megiszik egy-két sört a csárdában, rak egy tüzet a parton és kint alszik a szabad ég alatt.

Elég megbaszódásosnak tűnt nekem ez az egész, de mivel tisztában vagyok vele, hogy Neki most fontos és grandiózus döntéseket kell meghozni az életében, így elfogadtam. Kell az embernek néha egy kis magány, csönd és béke, hogy meghozzon nagyon fontos döntéseket, amik hosszútávon kihatnak az ember életére.

Szóval visszaugorva a szombathoz. Délelőtt a Barátnőmmel és Bródival beugortunk az Arénába egy kis shoppingra. Tiszta gáz. A boltban kötelező a maszk viselése, de a magában az épületben nem. Ááá, semmi értelme az egésznek. Annak mondjuk örülök, hogy az árak mérséklődtek. Nem mindegy, hogy 8 ezer egy Levi's póló vagy 16.... 

A shopping után beugortunk a Tescoba, megvettem a husikat, sört, kólát, jéger, salit meg minden szart, ami kellhet egy házibulihoz. Bródi hazadobott aztán kezdtem előkészíteni a placcot. 

5 fele érkeztek a vendégek. Szóval voltam én, a szülinapos Barátnőm, Panni, a Barátnőm barátnője, Ancsa, Panni barátnője, Bródi és az öccse, Miki. Remélem követhető. Szóval összesen 6-an, 3 fiú, 3 lány. Egész jó eloszlás. 

Bemelegítésnek ittam egy hideg whiskykólát, mert szomjas voltam de aztán én onnantól kezdve csak rozé fröccsöztem. Panni és Bródi küldözgették lefelé a jégereket, mert Panninak ez a kedvence, Bródi viszont utálja. Csak azért issza, mert bejön neki Panni és így hát kötelességének érzi, hogy szolidaritásból vele igya ugyanazt. Nem fejtsd meg! Én sem tudom... 

Ahogy fogytak az italok, feljött a szó a lövöldözésről. Panni hivatásos vadász és mivel nekem van egy örökségből származó Slavia 630-as légpuskám, kitaláltuk, hogy lőjünk vele párat, mert amúgy milyen jó móka ennyi elfogyasztott pia után.

Leszedtem a falra kiszegezett, de ámbátor poros puskámat, fekete alkoholos filccel gyorsan rittyentetem egy célkeresztet, aztán ahogy a bevezetőben írtam, egy rajzszöggel felrögzítettem egy farönk oldalára a kertünkben.

Az első lövés alkalmából megmutattam, hogyan kell csőre tölteni, kibiztosítani, mert ilyennel még nem lőtt. A többit illet neki tudnia, mert hát mégiscsak vadász, bassza meg.

Szóval az első lövést én adtam le, a célkereszttől 2 centire talált a golyó (10 méterről, távcső nélkül, ittasan!). Aztán lőtt Panni, aki még az A4-es lapot se találta el, amire a célkereszt volt pingálva.

"Kell a szemüvegem!" - mentegetőzött. 

Aztán a többi lövésük sem közelítette meg az én első lövésemet. Nem értettem. Hogy a faszban lőhetek jobban, mint egy vadász? Aztán persze kaptam az offot, hogy szar az irányzék, meg hogy én azért tudok ezzel jó lőni, mert ezen tanultam. Hagyjuk már. Aki tud Porschét vezetni az tudjon Trabantot is. Faszom!

Persze ebből nem volt harag meg semmi, csak nem értettem, hogy jelen esetben miért az én faszom a hosszabb és keményebb. Még én magam se erre számítottam.

Aztán átvedlettünk fürdőrucira és csobbantunk a medencénkbe, ahol két üveg habzóbort adtunk körbe, amivel Ancsa járult hozzá az estéhez. Fogyott a szesz ész nélkül. 

Aztán a medencéből kimászva kezdett a kép szaggatni. Begyújtottam a Smokert és elkezdtem megsütni a grillkolbikat és a csirkeszárnyakat/melleket. 

Közben a szobám ablakából üvöltött a zene. Csöcsök és segg, a kurvaélet!! 

Még Pannit le is tarháltam egy szál cigivel. Képekkel emlékeztettek másnap arra a jelenetre, hogy félig az asztalon táncolok egyik kezemben a poharammal másikban cigarettával. Megesik. 

Aztán egy jelenetben - ahol nem voltam jelen - Panni becsukott szemmel, széttárt kezekkel tartotta a két tenyerét, hogy "Na fiúk! Tegyétek bele!". Intézte ezt az igényét Bródinak és Mikinek, nem a macifröccsre gondolván. 

Miki nem volt rest, egyből Panni kezébe adta a félmerev faszát, bár azt, hogy ennyi idő alatt hogy sikerült félárbócra húzni a tutaját, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy az eset után Panni még a Barátnőmnek is elújságolta, hogy a Mikinek "kurvajó fasza van".
Bródi ennyire nem volt tökös, és nem lépte meg, hogy a farkát a kezébe adja, annak a nőnek, aki a kiszemeltje volt. Sőt, inkább meg is sértődött.

Itt borult a bili. A buli itt kapott egy halálos sebet.

Ugyanis Bródi megsértődött a saját öccsére, mert Ő pontosan tudta, hogy Panni az Ő kiszemeltje volt, ennek ellenére mégis a kezébe adta a pöcsét. 

Ment az elvonulás, aztán egy óvatlan pillanatban azt vettük észre, hogy Bródi nincs jelen a bulin. Telefonját nem vette fel, az üzenetekre sem válaszolt. Kimászott a kerítésünkön, hívott egy taxit és hazament. A buli hivatalosan is meghalt!

Panni természetesen érezte, hogy erősen köze van ehhez, így - amúgy is rá jellemző módon, ha túl sokat iszik - elvonult a WC-be és elkezdett sírni. 

Több órán keresztül guggolt a WC kagyló mellett és itatta az egereket. Az, hogy hányt-e a megszámlálhatatlan piák mennyisége után, talán annyira nem is releváns információ. Számomra is ismeretlen. 

Én a piálást nem hagytam abba. Nem is értettem magamat. Még éjfélkor egyedül lementem és csobbantam egyet a medencébe, miközben néztem a teliholdat. Talán itt vágtak belém először azok a furcsa gondolatok, amivel befogom fejezni ezt az eddig kurvaunalmas bejegyzést. 

Visszamentem, váltottam pár szót a WC kagyló mellett gubbasztó Pannival. Vittem neki egy pohár vizet, majd elmentem aludni. 

Másnap fél 9-kor arra keltem, hogy egy szekerce van belevágva a fejembe. Széthasadt a fejem a fájdalomtól. Könyörögtem egy fájdalomcsillapítóért a Barátnőmnek, aki rögvest intézett egyet. Bekaptam és visszafeküdtem még egy picit, hogy hasson. Félóra múlva nagyságrendekkel jobban éreztem magam fizikailag. Mentálisan gyengültem. 

Panni, Ancsa és a Barátnőm a konyhában ültek. Miki még az éjjel hazament. Szóval a három csaj ott ült a konyhában és a tegnapról megmaradt Barátnőm születésnapi tortájából reggeliztek. Nesze neked fogyókúra! Nekem semmi étvágyam nem volt, hiába kínáltak a finom sütivel, nekem ilyenkor prio1-ben egy jó KV szerepel. 

"Még rámelegítesz?" - szegezte nekem ezt a kérdést Ancsa, aki nem értette, hogy a frissen lefőzött KV-t miért baszom be a mikróba. Aztán felvilágosítottam, hogy a Nő és KV forrón jó! És mivel én sok tejjel iszom a KV-mat, így az visszahűti. Ezért szoktam megmikrózni. 

"Akkor miért nem forralsz fel előtte egy bögre tejet a gáztűzhelyen (ami indukciós)?" - Állt belém ismét.

Nem volt kedvem sem faszméregetéshez, se semmihez. Fölöslegesnek éreztem magyarázatot adnom egy reggeli rutinomhoz. Válasz nélkül hagytam. 

Aztán közben hazaértek a szüleim, akik nem is tudták, hogy házibulit tartottam otthon és amikor Faterom belépett a konyhába és meglátta, hogy 3 csajjal ülök egy asztalnál, megjelent az arcán egy kis büszke mosoly. Nem kellettek szavak. Nem volt értetlenkedés se szégyenkezés. Senki részéről sem.

Aztán a két csaj összepakolt és hazament, én meg bontottam egy gyógysörit, aminek az elfogyasztása után, bementem a medencébe, ahol anyum mesélte el milyen volt a tegnapi biciklitúrájuk. 

A medencéből kimászva letusoltam, majd indulóra vettük magunkat, hiszen a Barátnőm családjához mentünk ünnepelni a születésnapját. Az útra betettem egy sört.

Aztán útközben világosított fel a Barátnőm, hogy előző éjjel ugyan nem dugtunk de én azért kinyaltam. Nem hittem a fülemnek. Előző éjjel kinyaltam a barátnőmet. 

Nem azért ismételtem, mert hogy ez hú, de nagy dolog, hanem azért, mert nem emlékszem rá. 

Életemben jó párszor rúgtam már be, úgy, hogy volt képszakadás. Aztán hányok egyet, aztán kidőlök. Ez a szokásos forgatókönyv. Ilyenkor általában a képszakadás időintervallumából van egy-két kép, ami másnap azért beugrik, ha emlékeztetnek a többiek, hogy mit csináltam. De bassza meg az isten. Olyan még soha a büdös picsába nem volt, hogy úgy kinyaltam egy pinát, hogy arra nem emlékszem. Még képkockák sincsenek meg és ezt az egészet megkoronázom azzal, hogy nem is hánytam. 

Most biztos, hogy egy retardált fasznak gondolsz, hogy én ezen lovagolok, de ez számomra egy tök új dolog. Lehet ezt váltja ki belőlem az, hogyha whiskykóla helyett rozéfröccsel rúgok be? Kitudja...

Ennyit az eseményről. Na nézzük, hogy milyen gondolatmenet nyílt meg vasárnap az elmémben. 

Mostanában elszaladt velem a ló... Egészen 1 évvel ezelőttig megvolt a normális kerékvágásban haladó életem. Reggel felkeltem, elmentem dolgozni, délután hazamentem. Így pörögtek a hetek, hónapok, évek. Hétvégente lájtosabb bulik, esetleg kaszinó. Semmi durvulás. Jó volt! Jól kerestem, tudtam félrerakni, megvolt a magam kis biznisze is. 

Aztán ahogy tavaly felmondtam minden megváltozott. A 3 hónap itthonlét kezdett becsavarni. Ez az "itthon leszek és tanulok a nyelvvizsgára" dolog se nagyon jött be, mert mindig volt más izgalmasabb. Aztán ősszel kezdtem az új munkahelyemen, ahol 75%-os munkaidőben dolgoztam, mert hát a maradék 25%-ban "itthon leszek és tanulok a nyelvvizsgára", mert hát jó lenne már az a szájbabaszott keményfedeles diploma.

Nem jött be. A vizsgák is sikertelenek voltak, amik rendszerint 8-10 %-al maradtak el az elégségestől. A fizetésem se volt annyi, mint előtte. Nem nagyon találtam a helyem. 

Aztán jött a március, beütött a szar. Még kevesebb lett a munka, így általában itthon ment a herevere. Aztán hazajött külföldről István Barátom (messze álljon tőlem, hogy Őt okoljam ez miatt!!) és jóformán minden hétvégén mentek a bulik, a lerészegedés, mert tartottuk a mottónkat: "El kell kezdeni élni!!"

Elképesztően sokat ittam mostanában, ahhoz képest, amennyit előtte. Aztán most érzem azt, hogy kezd kicsúszni alólam a talaj. Labilisan állok. Régebben egy excel táblázatban vezettem a költségvetéseimet. Még egy 20 forintos cukorkát is beleírtam. Fillére pontosan tudtam mennyi pénzem van, mire mennyit költök.

Aztán ahogy beütött a szar, azóta már nem vezetem. Költöm a pénzem piákra, bulikra. És nem érdekel semmi sem. És ez nem jó... Úgy érzem, hogy most kéne behúzni egy kéziféket. Visszavenni.

Muszáj is lesz. Augusztus 1.-én kezdek az új munkahelyemen, ahol nem lesz ekkora szabadságom, mint most. Ott heti 40 órában jelen kell lenni. Nincs homeoffice. És ezen nem segít a napi 90 km autókázás sem. Hétvégékre döglött leszek... Erre jó lenne felkészülnöm és lassan rászoktatni a szervezetemet és az úgy nem megy, hogy a maradék 3 hétvégémen is szétiszom az agyamat... 

Aztán ott van az a gondolat, hogy pályát tévesztettem. A faszomat. Tökre mással kéne foglalkoznom, ha gazdag akarok lenni. El fog jönni hamarosan az az időszak, amikor az emberiségnek nem új gépekre lesz szüksége hanem élelmiszerre.

Venni egy tanyát, venni egy nyájat, aztán szarni a világra. Nem tudom.

Aztán arra gondoltam, hogy talán Apámnak van igaza. Mindenben. Csak én, mint a családunk első diplomása (a Nővérem után) azt gondolom magamról, hogy nekem van igazam. Mindig és mindenben. 

Arra, hogy mennyire szeretem Őt. És én sosem mondom meg neki. Pedig Ő aztán az egész életét végig gürizte, hogy a Nekem és a családomnak meglegyen mindene. Előző válság alatt felépített egy nyaralót. Egy nagyon pöpec házat. 

A hűtőben és az asztalon mindig van étel. Minden nap keményen dolgozik. Hiába, hogy néha felbasz a hülyeségével, hogy megint kitalál valami faszságot a házkörül, de úgy érzem, hogy tudat alatt tőlem vár egy jobb ötletet, javaslatot. Én meg vagyok akkora fasz, hogy csak le legyintem, hogy fölösleges a gecibe. Pedig nem lenne az.

És én ahelyett, hogy visszaadnám azt a sok segítséget, amit tőlük kaptam, ahogy felneveltek, inkább azon agyalok, hogy hogyan tudnék mihamarább elköltözni itthonról.

Elköltözni itthonról, mert mekkora gáz az az ember, aki majd 30 évesen is a szüleinél lakik. És most itt van egy nézetváltás. Mert nem az a gáz, aki 30 évesen a szüleinél lakik, hanem az aki, hátrahagyja a szüleit, úgy, hogy ők a szívüket, lelküket tették bele abba, hogy engem felneveljenek. Ez a gáz!!

Faszom. A könnyeim is kicsordultak.... 

Nem tudom, hogy mi váltotta ki belőlem ezt. Lehet, hogy valami megváltozott azzal, hogy a kezembe kaptam a keményfedeles diplomámat. Nem tudom, de kapásból még kettő dolgot tudok felhozni.

Pár hete volt egy álmom, ahogy egy tükör előtt állok és egy szürke póló volt rajtam. Álmomban mondtam magamnak, hogy milyen jól áll ez nekem. 

Aki személyesen ismer, az tudja, hogy csakis kizárólag fekete pólót hordok. Az okára nem térek ki. Minta nélküli fekete. Van vagy 15 db a szekrényemben. Anyám állandóan ezzel baszogat. 

Aztán múltkor vettem két szürke pólót és tényleg meggyőzött a látvány, hogy jól áll. Sőt, jobban mint a fekete. Aztán lehet, hogy a jövőben kibaszom az összes fekete pólómat a picsába és szürkékkel töltöm fel. 

Aztán ott volt egy régebbi elvem, miszerint soha többé nem lesz fekete autóm. Kombi és dízel pláne nem. Erre baszd meg, veszek egy fekete, dízel, kombi Skoda Octavia-t.... 

Nem tudom mi van Velem...