A tegnapi kommentezés Szabyss-al adta meg az ötletet, hogy írjak erről pár sort.

Folyt.

Aki nem olvasta volna, az a lényeg, hogy szeretett volna engem privátban megkeresni, hogy egy ügy kapcsán bővebben kifejtse a véleményét, azért, hogy azt mások nem olvassák. 

Sajnos azonban nem járt sikerrel, mert pontosan annyi morzsát szórók szét a blogomon, hogy a határán legyek a beazonosításomnak. Természetesen ha legális kereteken belül mozgunk, mert úgy gondolom, hogy egy hackernek nem lenne nagy meló kideríteni az IP címet stb. stb. Nem értek ehhez. 

Természetesen ezek a morzsák szándékosan vannak elhintve, de hogy miért is takargatom az arcom? 
Nem azért, mert a való életben nem vállalnám fel az itt leírt véleményeimet vagy megnyilvánulásaimat. Hanem azért, mert így izgalmas. Olyan ez mint egy napszemüveges férfi arc, egy fehérneműben pózoló csaj. Ha tudjuk, mi van alatt, már nem olyan érdekes. Szerintem ez adja meg a dolog pikantériáját. Bárki lehetek.

Mostanában egyre több - korban hozzám hasonló fiatal - blogját kezdtem el olvasni és látom, hogy amúgy simán raknak fel magukról képet, ott díszeleg a facebook adatlapjuk. Ami tök klassz csak számomra már eltűnt a varázsa a dolognak. Persze attól még olvasom és követem, de már nem olyan. De lehet, hogy ezzel csak én vagyok így. 

Nekem is van facebookon ismerősöm, aki blogol és minden egyes blog bejegyzését kirak az idővonalára, ami szerintem pusztán exhibicionizmus. Ha terméktesztet csinál vagy tudományos, életmód, stb. az megint más, az nem sorolható ide. De kinek jut eszébe a saját magánéletét kiteregetni a facebook ismerőseinek? Nyilván az önimádóknak. 

"A japánok szerint, az embernek három arca van. Egy, amit a világnak mutat. Kettő, amit a legközelebbi barátainak és a családjának. A harmadik, amit senkinek sem mutat meg. Ez a valódi önmaga."

És szerintem ez igaz. Lehetne azt hinni, hogy ez a blog az én 3. arcom, de sajnos ezen kívül van még egy mélyebb arcom is, amit valóban nem mutatok meg senkinek. És szerintem ezzel minden blogger társam így van, még akkor is ha amúgy arc nélkül írja. 

Pl. itt van Szabyss is, aki szintén arc nélkül írja a blogját de mégis kb. 3 perc alatt találtam meg facebookon. Jó mondjuk ezt én csesztem el, mert minek kerestem rá?? Ugye az emberi kíváncsiság...

És basszus, tisztára elkapott a Deja Vu, miközben az adatlapját bogarásztam. Dettó így kezdődött, amikor Csingát megismertem. Ő is írta a kis blogját, én is írtam, aztán kommentezés, majd facebook adatlap nézelődés, amikor észrevettem, hogy mind a kettőnknek volt kint facebookon egy repülőgépablakból fotózott Ryanair szárnyvég a felhők fölött. És most Szabyss-nak is van kint egy olyan képe, ami nekem is. Igaz, bár nekem Instán van kint... Fura... Azt már hozzá sem teszem, hogy pont a megismerkedésünk idején az Ő kapcsolata is már döglődött, bár ezzel szemben ahogy olvasom, Ti kezdtek újra egymásra találni. :)

Remélem, most nem ijesztettelek el. :) 

Egy szó mint száz, tartom magam ahhoz, hogy arc nélkül írjam a blogomat de ettől függetlenül bárkinek állok rendelkezésére akár itt a blogomon vagy az adatlapomon található üzenetküldés fül alatt. Örülök, hogy vagytok, olvastok és az életetekből időt szántok arra, hogy elolvassátok ezeket - az olykor unalmas és érdektelen - soraimat. Béke!!