Alapjába véve egy introvertált személyiség vagyok. Nem nagyon szeretek nyitni a világ felé (legalábbis józanul nem) de pedig tudom, ha nyitok a világ felé, akkor sokkal színesebb lehetne az életem, ami valószínűleg abban nyilvánulna meg, hogy még több élményem lenne és még több érdemben tartalmasabb bejegyzés lenne ezen a blogon.

Folyt.

És pont az ilyen kételyek miatt általában negatív kisugárzásom van. Nem a barátaim körében és nem is a családom körében, hanem amikor egy idegen helyen vagyok. Érzem magamon, hogy a körülettem a légkör negatív. 

Most ne menjünk bele ebbe a csí meg ezekbe, de szerintem van valami ezekben a spirituális dolgokban. 

Aztán történt egy elhatározás, amikor épp az egyik éveleji sikertelen nyelvvizsgámra igyekeztem a Deák térre, hogy most pozitív energiát fogok árasztani magamból, annak ellenére, hogy izgultam a vizsga miatt. 

Bár igaz ami igaz, annyira nem izgultam, mert az utóbbi időben rutinszerűen jártam vizsgázni, mint ahogy Hosszú Katinka nyeri az aranytallérokat. Csak én lófaszt sem nyertem.

Szóval ez a pozitív energiaáramlás abban nyilvánult meg, hogy az arcomra vettem egy pici mosolyt. Nem kell itt fülig érő Joker szájra gondolni és arra sem, hogy úgy néztem ki mint aki egy kellemes tripen van, aki félórával ezelőtt nyalt meg egy LSD-s bélyeget.

Még gondolkodtam is, hogy iszok egy automatás kv-t a nyelviskola folyosóján és meghívom egy italra azt a csinos lányt, aki az automata mellett izgatottan várakozott arra az írásbelire, amire én is hivatalos voltam. De aztán végül elvetettem az ötletet, mert izgalomra kv-t inni azt tudjuk, hogy mit eredményez...

Aztán elfoglaltuk a helyünket a teremben, egymástól másfél méterre (korona ekkor még csak a Kínaiakat ölte), majd a megmaradt mosollyal az arcomon nézelődtem jobbra-balra.

A jobb oldalamon egy aranyos szőke hajú lány ült és amikor a tekintetünk összeakadt az arcomon lévő mosolyt konfirmáltam, amire hasonló válasz érkezett.

Kb. 1 perc elteltével felbontotta az asztalán lévő szőlőcukrot, majd a kezével felém irányította a cukros zacskót.

- Kérsz? - kínálta mosolyogva
- Nagyon aranyos vagy, de köszönöm szépen nem kérek - válaszoltam 

Talán az olvasóimnak ez a kedves gesztus nem elég bizonyíték arra, hogy ha tényleg törekszünk arra, hogy pozitívak legyünk akkor a környezetünk is pozitívan áll hozzánk, de nekem mindenesetre az...