Mielőtt elkönyvelnél egy narkós faszkalapnak, elárulom, hogy nem élek szintetikus tudatmódosító szerekkel. 

Folyt.

Nekem bőven elég az alkohol, meg az az évi egy trombita, amit a volt csoporttársaimmal blázolunk el, ha végre összefújja a szemetet a szél.

Ami érdekessé teszi ezt az eddig kurva unalmas bejegyzést az az, hogy a múlthéten fura álmom volt. Pár másodperces, de olyan eufóriát éltem át, hogy ilyet én még nem kávéztam.

A történet annyi volt, hogy Bródi barátommal egy disco bejárata előtt bekaptunk egy ilyen kis fehér henger alakú pirulát, aminek a közepén volt egy lyuk (közismertebb nevén: cső alakú).

Aztán ahogy beléptünk a placcra Bródi már áradozott, hogy nagyon komoly a cucc, de én még lófaszt se éreztem belőle, de ahogy ez a gondolat végigszántott az agyamon, már nálam is bekarcolt a kábszi. 

Elhomályosodott körülöttem minden, megnőtt a látószögem, szinte rózsaszín köd volt körülöttem és csak magam előtt láttam a dolgokat tisztán. A zene felhangosodott és a háttérzaj elszállt (alias szintiboy). Hihetetlen eufória járta át a testemet egy hót egyszerű mezei álomban.